Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
A politikai község
telepedtek le a mai Heves megye területén, ill. Hatvan tájékán, ahol valószínűleg őslakókat találtak. Szent István idejében ez a terület, tehát Hatvan is szabad, nem királyi hely volt. A tatárjárás után nyilvánvalóan szabadfalu (szabad település), libera villa volt helységünk, nevét a történelem 1273-ban említi4 * * Hatuan, 1284-ben Hotuon néven, ugyanakkor említik a hatvani konventet és a prépostot.* 1349- ben Hothuon, Hothwon," 1440 körül Nagyhatvan (Naghath- wan) néven szerepel.7 A libera villának, mint autonóm községi szervezetnek, amely bizonyára jómódú és népes volt, a király (Zsigmand, városfejlesztési politikájában) talán Domoszlai István zászlósúr közbenjárására, akinek hatáskörébe tartozott akkor Heves megye, 1350—1400 táján városi kiváltságokat adott, oppidum- má, mezővárossá tette.8 * 10 Azt hisszük, hogy rangemelésével kapcsolatban nyerte el a város 1452-ből ismert pecsétjét, illetve azt a jogot, hogy ezzel éljen. Az oppidumok lakosai — Hatvanra vonatkozólag az 1452-ből ismert oklevél (1. az „Egyházi tizedek” fejezet alatt) is bizonyltja — földesúri joghatóság alatt állottak, de földjüket örökös jogon örökbérletként bírták, használatáért házanként, majd együttesen, egy összegben fizették a megállapított évi földbért és a községre egy összegben kivetett rendkívüli adót. Mérsékelt törvénykezési és közigazgatási (szabad bíró- és tanácsválasztás) önkormányzatuk birtokában az oppidumok az alsóbbfokú hatóságok (vármegye, földesúri tisztek) minden beavatkozásától mentesek voltak.* Nyilvánvaló, hogy Hatvan ez időben a városi (civitas) jelleg felé fejlődik, vásártartási joga van, a lakosok „polgárok” (az elől említett 1452-i oklevél szerint „cives” és „concives”), bár ez időben a cívis, hospes és iobagio kifejezést gyakran egyértékű terminusként használták.1* A bírák plurális májestaticusban beszélnek, „Mi” bírák, az egri káptalannal a földesúr közbejötté nélkül szerződést kötnek, pecsétet használnak, tehát bizonyos mérvű önkormányzati joggal bírnak. Bizonyára népes a község és már akkor is fejlett és gazdag, nyilvánvalóan borkereskedelme révén, úgyhogy kancelláriát is tart (az oklevél!), plébániás egyháza van, mo4 Fejér. C. D. V. 2. 82-3. • Vencel. Arpádkori új okmt. IV. 265. IX. 399. • Anjoukori It. V. 31., VI. 52., 309. 7 Orsz. lt. Dl. lt. 13812. • Hazai okmt. VII. 442. • Mályus E.: Geschichte d. Bürgerthums in Ungarn. 10 Kring: Középk. jobbágyságunk költözése. Századok 1935. 392. 8
