Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Gazdasági viszonyok

Szőlőművelés

A szőlő- és bortermelés a hatvaniak ősfoglalkozása. Tudjuk, hogy az egri káptalan 1452-ben, de valószínűleg már 1250 tájától, illetve az egri püspökség alakulása óta szedi itt az egyházi bortizedet. Mint azt a hatvani polgárok és a káptalan között ez ügyben létrejött szerződésből olvassuk, 1452 körül itt élénk borkereskedelem van, idegenek járnak ide bort vásárolni, tehát bizonyosan jó annak a minősége. 1700 táján fellendül a szőlőművelés, mert a kormányszékek 3—12 évi adó- mentességet adnak az új ültetésekre, azonban a bekövetkezett háborúkban sok szőlő elpusztult. Később újra javultak a viszonyok, úgyhogy a szőlő 1715 táján a nemzet eltartásában nagyobb szerepet játszott, mint később, amikor a földművelés emelkedett.40

A hatvaniak a Strázsa- és Elsőhegyen, illetve annak részein termeltek szőlőt, ill. bort, mégpedig a Nagy-, Cigány-, ürgés- és Hortihegyen. Ez utóbbin ősi idők óta horti lakosok termeltek bort és 1711 és 1787 között a hortiak fizetnek innen egy- liáz-i 117cdbort

1697 körül 340 (kb. 56 m. hold), 1711-ben 382, 1715-ben 340,41 * * 1720-ban az extraneusokon kívül 436 1730-ban 469

(78 h.), 1737-ben 414 (69 h.J, 1770-ben 1600 és X kapás (fossor, 266 h.) területet, 1848-, ill. 1863-ban a tagosítás alkalmával 594 m. holdat, 1876 körül (1. a kataszteri térképet) 352 kát. holdat, 1914-ben 694 kát. hold szőlőterületet művelnek meg. (1 kapás területre Egerben, Gyöngyösön és vidékén 1890 és 1852-ben 200 négyzetölet számítottak.)“

A hatvani szőlőnek, bornak jó híre volt, mert 1700 és 1800 között — mint azt a névszerinti tized jegyzékek mutatják,44 a hatvani és horti lakosokon kívül igen sok árokszállási, jászberényi, felsőszentgyörgyi, györki, kiskátai, gyöngyösi és más lakosok művelnek itt szőlőterületet, továbbá a szentgyörgyi, csányi, lőrinci, boldogi, vérségi és más lelkészeknek, plébánosoknak, a váci nagyprépostnak, a vármegye alispánjának, Orczi bárónak és több nemesnek van itt szőlője (extraneusok). A város bírái és az esküdtek, továbbá a hegybírók ősi szokás szerint a dézsmálásban való segítségnyújtásért („IndicesCivitatis sine decimis”) a nemesek pedig nemesi jogon nem fiz ettek dézsmát“

40 Acsády J. Statisztikai Közi. XII.

" Orsz. lt. Urb. et Conscr. F. 30. Nro. 71.

41 Orsz. It. Arch. Regnicol. Lad. B. B. Nro. 5 és D. D. Nro. 5.

" B. Szabó L.: Gyöngyösi Kalendarium 1938.65. és Szederkényi N,

id. m. IV. 475.

44 Egri kápt. mit. 23.3.1. és 23.3.2.

91