Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Derdák Ferenc - Kiss Gábor: Néhány római kori „via rustica" és továbbélésük a középkorban Savaria egykori territóriumán
86 DERDÁK FERENC - KISS GÁBOR római eredetű. Ennek tudható be, hogy a híd a Szombathelyen 1938-tól folyó romkerti római kori ásatásokat vezető Paulovics István kíváncsiságát is felkeltette. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában őrzött hagyatékában található fényképek tanúsága szerint személyesen kereste fel a hidat és arról fényképfelvételeket is készített. A híd maga sajnos már nem áll, ugyanis azt valamikor 1945 márciusában a visszavonuló német csapatok felrobbantották. Egy íve azonban sértetlen maradt. A forgalmat biztosító régi kőhíd pótlására nem sokkal később egy ideiglenes fahidat ácsoltak, ám ezt pár év múltán egy tavaszi áradás sodorta el. Ezt követően 1950 körül építették a jelenlegi közúti betonhidat, amelynek munkálatai kapcsán a megmaradt egyetlen boltív is végleg a mai úttest alá került. A Paulovics által készített fotón megőrzött régi kőhíd formája (ívei, pillérei és hullámtörői) valóban a római hidakét idézi. Igen hasonlatos ugyanis pl. a Via Appián található Ponte sull'Ofanto, vagy a Ponte Leproso presso Benevento nevű kőhidakhoz (RADKE 1981,11. ÉS 14. KÉP). A hidat egyébként először egy 1881 ben készült kataszteri térkép ábrázolja részletesen, eléggé pontosan feltüntetve a pilléreket, ámbár ezek száma a valósággal nem egyezett (VAML TGY. T. 439/1-9). Felmerül azonban a kérdés, mit keres egy régi, rómainak tartott kőhíd Kisunyom mellett, amikor mára már nyilvánvaló, hogy a már pontosan feltérképezett, több évszázadig használt Rómába vezető Borostyánkő-út nem itt, hanem mintegy három kilométerre, keletre a mai Sorokpolány határában (1. kép) haladt el? Állhatott-e itt római híd és egyáltalán lehetett-e a római korban itt átkelő, vezetett-e erre út? Él a községben még egy — Paulovics által is feljegyzett — hagyomány, amely áttételesen szintén a hídhoz kapcsolódik. Eszerint a római katolikus templom kertjében álló első világháborús emlékművet állítólag egy római mérföldkőből faragták ki. Ennek igazságtartalma persze ma már ellenőrizhetetlen. Az obeliszk anyaga mindenesetre jó minőségű mészkő, Paulovics szerint siklósi márvány. Lépjünk azonban tovább! Római útról ugyan nem tud a helyi emlékezet, de ha mégis el akarjuk hinni a másik két — előbb bemutatott — tárgyhoz fűződő és fentebb elmesélt hagyományt, úgy mégis érdemes tágabb körzetben körülnézni, nem rejtezik-e benne mégis valami igazságmag! A római útkutatási program keretében évekkel ezelőtt Tóth Endre figyelt fel egy, a Festetics levéltárból származó régi térképre (OSzK TK. 1968), amelyen egy a Rába folyóra merőleges, tehát észak-déli irányú, nagyjából Körmend és Kissároslak (ma: Egyházasrádóc része) között húzódó töltésvonal van feltüntetve. Ennek funkcióját és korát a reá írt szöveg világosan közli: „ Rudera via Strata Rom(anorum) " (TÓTH s.a.). A térképen szereplő út a Borostyánkő-út rábai átkelőjénél ágazik ki a főútból és tart egyenesen északnak. Az út vonala napjainkban is fellelhető, ma a Külső erdő és a Zichy erdő közötti dűlőútban él tovább, ugyanis e két erdőnek képezi határát. Erdővel nem borított északi szakaszát 1997 tavaszán Tóth Endrével az egykori Kissároslak község déli végében, a mai dűlőúttól néhány méterre, keletre szétszántott kavicscsík alakjában meg is találtuk. Kétségtelenül a térképen jelzett, északnak vivő, épített római út maradványa. (Részletes bemutatása: TÓTH s.a.) Folytatása észak felé aligha vezethetett másfelé, mint a Kisunyomnak tartó mai 86os számú műút nyomvonalán, hiszen Kissároslaktól északra szinte abba torkollik bele. A közút mai sorokpolányi elágazása után az út eredeti nyomvonalán, vagyis a falu mai főutcáján keresztül juthatott el a szóban forgó régi kőhídig. Ezen a szakaszon az említett kereszteződéstől kb. egy km-en keresztül egy nyomon haladt a Sorok magaspartján futó — és alább tárgyalandó — kelet-nyugati irányú (nyilvánvalóan) földúttal. A nevezett kőhídon áthaladva, észak felé az egykori út pontos nyomvonalát végképp nem ismerjük, de kétségtelennek látszik, hogy a Perint-patak nyugati partján vezető mostani 86-os útban él tovább. Az út egykori létezését bizonyítani látszanak a mellette sorakozó római lelőhelyek is. A kisunyomi kőhídtól nyugatra kb. 500 mre, a Határdombi dűlőben egy római villa terül
