Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
62 PROHÁSZKA PÉTER vetően is szép számban készítenek borostyán ékszereket —, sokkal inkább gondolhatunk a bekövetkezett népmozgásokra, amelyek az áru eljuttatását a római piacokra megnehezítették (BROGAN 1936, 219-220). A 3. században a Kárpát-medencének csak csekély kereskedelmi kapcsolatai voltak a Keleti-tenger vidékével, mivel a 2. század végétől a borostyán iránti kereslet csökkent a Római Birodalomban, azonban a szarmatáknál nem ( LUND HANSEN 1987, 235-236). A borostyánkő új felvevő piacává a szarmaták váltak a 3-4. században, erre utal a nógrádverőcei római erődben talált nagy mennyiségű borostyánkő. Az új piacok a borostyán szállítási útvonalának keletre tolódását eredményezték a 4. században (PRK 1990, 204). A Római Birodalomban emellett legnagyobb számban rabszolgákat adtak el a germánok és Pannónia ennek köszönhetően vált az egyik legjelentősebb rabszolgákat importáló tartománynyá. Az állati szőrök és bőrök szintén jelentős tételek lehettek a határ menti kereskedelemben (LUND HANSEN 1987, 234; TAUSEND 1987, 221). A kozmetikai szerek és a germánok haja mellett a lúdtollak voltak a római piacokra irányuló germán termékek ( TAUSEND 1987,222-223). A határ menti kereskedelem elsősorban Pannónia gazdasági helyzetétől függött, mivel itt jelentős felvevő piacok voltak bizonyos termékekre. A frízekkel kapcsolatban említi meg Tacitus, hogy állatbőröket szállítottak a tartományokba (ANNALES IV, 72). Az állatoknak és állatbőröknek komoly felvevője volt az itt állomásozó hadsereg. A katonák élelmiszerrel és megfelelő ruházattal való ellátása ugyanis Pannónia mezőgazdasági termelésének jelentős problémákat okozott. A 4. századi forrásainkban (SHA 14, 3; AMMIANUS 17, 10, 4) gyakran megemlítik, hogy a római csapatok élelmiszerrel való ellátását a barbárokra hárította át a hadvezetés. Az élőállat kereskedelmének fontos forrása a hollandiai Frodanben talált 1. század második felére tehető magánoklevél, amely egy római polgár és egy germán üzletkötését tartalmazza. A római egy ökröt vásárolt egy germántól és ezért 115 dénárt fizetett, amely az 1. században jelentős összegnek számított ( WILL 1987, 27). Az oklevélben szereplő adatok rámutatnak arra, hogy a szarvasmarhák, lovak és más háziállatok eladásából jelentős jövedelemre tehettek szert a germánok. Ezt támasztja alá, hogy Cassius Dio (71, 11, 2) említést tesz arról, hogy a kvádok élő állatokat, lovakat és ökröket vittek a piacokra, amelyért római árukat vásárolhattak a piacokon vagy a kereskedőktől. A barbarikumi élelmiszerek, tejtermékek szállítására utalhatnak azok az edények (SzőNYI 1973, 34), amelyek Arrabonából (SZŐNYI 1973, 19, 21, 14. ábra) és Brigetioból (PÁRDUCZ 1946, 10-16) kerültek elő. Nem zárhatjuk ki, hogy akár mint díszkerámia jutottak a tartományba. Bóna István felveti a germán katonák szereplését a tartomány határain belül és annak a lehetőségét, hogy leletanyaguk részei lennének ezek az edények (BÓNA 1963, 306). A nyersanyagok tekintetében az Eszaki-Kárpátok jelentős ásványkincsekkel bírnak. A cotinusok Tacitus ( GERMANIA 43) tudósítása szerint vasat adtak a kvádoknak és szarmatáknak adóként. A vaskereskedelmet az utóbbi évek kutatásainak tekintetében egyre többen hangsúlyozzák. A Púchov kultúra magas színvonalú fémműves központjának félkész termékei (PIÉTA 1982,185-187) és a nyersvas tömbök is elérhették Pannoniát, ahol jó áron lehetett értékesíteni a vasat (KALEX 1989, 154). Míg a fegyverek exportját a császári kormányzat szigorúan tiltotta, addig azonban feltételezhetjük, hogy a vasat mint fontos stratégiai anyagot maguk a rómaiak is kedvezően fogadták piacaikon. Az 1. századtól egészen a római tartomány széthullásáig fokozatosan fennállt az a kereskedelmi kapcsolat, amely a Római Birodalom és Pannónia gazdasági állapotának függvényében, a kvádokat római késztermékekhez, míg a rómaiakat a barbarikumi nyersanyagokhoz juttatta. Összefoglalás A római-germán kereskedelemnek az alapjai már megvoltak a Kárpát-medence nyugati felében. A kereskedelmi kapcsolatok első időszaka a regnum Vannianum létrehozását követően egészen Vespasianus hatalomra kerüléséig tartott. Ennek az időszaknak a jellemző leletei: a
