Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
PANNÓNIA ÉS A SZLOVÁKIAI KVÁD BARBARIKUM KERESKEDELMI KAPCSOLATAI A LELETEK TÜKRÉBEN 57 jedeimi sírokban nagy számban vannak képviselve a bronzedények garnitúrái (KRASKOVSKÁ 1981, 439-440; LUND HANSEN 1987, 196; KREKOVIC 1992, 55-57). A zohori, kostolnai és vysokai sírok mellékletei (3. kép) a germán vezető réteg gazdagságáról árulkodnak (ONDROUCH 1957; KÖLNIK 1959, 156-158; KRASKOVSKÁ 1959, 135-141). Az edények egy részét feltétlenül a rómaiak ajándékainak kell tekintenünk (SWOBODA 1964, 84), azonban az 1. század közepétől a bronzedényekkel való kereskedés fellendülhetett, mint azt az abrahámi, sladkovicovoi és vysokai temetők leletei mutatják (KÖLNIK 1980). A temetkezési mellékletként való szerepüket egészen a 3. század végéig megőrizték, amint az a strázei leleteknél megfigyelhető. A kvád lelőhelyekről több mint 30 típus ismert, amelyeket öt csoportba lehet beosztani (KRASKOVSKÁ 1976, 439-441; KRASKOVSKÁ 1978; KREKOVIC 1987, 275-276). A merítők és szűrők, a vödrök, a serpenyők, a csészék és a kannák a fő típusai az edényeknek, amelyekből közel 300 darab ismert. A merítők és szűrők adják a leletanyag felét, amelyeket az ételek és italok elkészítésénél használtak. Ezen két edénytípus kedveltsége kapcsolatba hozható a mediterrán ivókultúrával (WIELOWIEJSKI 1972, 32-35). A legnagyobb számban az E 160-162 típusok jellemzőek, emellett a markomann kapcsolatra utalhatnak az idősebb E 159 és 159a típusok, amelyek az 1. sz. első feléből származnak (TEJRAL 1967, 131-134). Az E 160-162 típusok az 1. század második felétől egészen a 2. század végéig voltak használatban (KREKOVIC 1987, 276). A vödrök leginkább a hordóformájú E 3842 típusba tartoznak. Jellemzőjük, hogy igen töredékes állapotban maradtak meg. A serpenyők között szintén megtalálhatóak a legrégebbi madárfejdíszítéses típusok, amelyek az augustus-tiberiusi korszak jellemző formái. A bronzcsészék a kostolnái, abrahámi és sládkovicovoi temetők sírjaiból kerültek elő (TEJRAL 1970,186-191; KÖLNIK 1980), amelyeket a Bja időszakra lehet datálni. Ezek a temetők bronzedényekben különösen gazdagok. Az abrahámiból 45 darab, a kostolnáiból 68 darab és a sládkovicovoiból pedig 48 darab ismert (KÖLNIK 1980). Az 1. és 2. század folyamán a bronzedények egyenletesen áramlanak a kvádokhoz a serpenyők kivételével, amelyek száma a 2. században visszaesik (KREKOVIC 1987, 276). A piac újrafelosztását mutatja, hogy az 1. században még uralkodó itáliai bronzműhelyek termékeit fokozatosan a század végére kiszorítják a galliai és germaniai tartományok gyártmányai ( LUND HANSEN 1987, 155). A könynyebb és olcsóbb szállítás nyilvánvalóan árversenyt is eredményezett, aminek következtében sokkal olcsóbban lehetett ezekhez a termékekhez jutni, mint capuai és itáliai árukhoz. Részben ezzel is magyarázható, hogy egyre nagyobb számban jelennek meg az 1. század végétől a nyugati műhelyekre jellemző bronz edényformák. A 2. században a galliai és germániai műhelyek termékeinek száma a leletek tekintetében ugrásszerűen megnőtt és nemcsak a kvád arisztokrácia, hanem szélesebb társadalmi rétegek temetkezéseiben is megjelentek mellékletként (KÖLNIK 1980). A markomann háborúk után a bronzedények száma jelentősen csökken, hasonlóan a provinciákban megfigyelhető tendenciához. A 3. századi germán fejedelmi temetkezések leletei között azonban még jelentős számban megtalálhatóak. A korábbi leletanyag tekintetében ezeket az edényeket inkább ajándéknak vagy hadizsákmánynak tekinthetjük, mintsem a kereskedők áruinak. Ezt a nézetet támasztja alá, hogy a fejedelmi temetkezések edénymellékletei nem egységes árukínálatot mutatnak, hanem számos műhely különböző, sokszor évszázados gyártási különbségű termékeiből állnak (ONDRUCH 1957). Összefoglalva a szlovákiai kvád barbarikum bronzedényekben való gazdagsága kiemelkedik a többi barbarikumi terület közül és ehhez a kereskedelem is jelentős mértékben hozzájárult, mivel az 1. század második felétől szélesebb rétegek juthattak hozzá ezekhez a luxuscikkekhez. Ezüstedények A kvád területről számos ezüstedényt ismerünk (4-5. kép), ezeknek a jelentős része azonban a fejedelmi temetkezésekből került elő. Tacitus (GERMANIA 5) az ezüstedényeket a germán fe-
