Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
PANNÓNIA ÉS A SZLOVÁKIAI KVÁD BARBARIKUM KERESKEDELMI KAPCSOLATAI A LELETEK TÜKRÉBEN Prohászka Péter A szlovákiai barbarikum régészeti leletanyagának feldolgozására az utóbbi fél évszázad során több kísérlet történt. Az érdeklődés középpontjában leginkább az itt előkerült római tárgyak kérdése állt. A római eredetű tárgyak megjelenésének azonban több oka is lehetett, nem csupán a kereskedelem. A germánokhoz kerülhettek ajándékként, zsákmányként vagy akár zsoldként is (GRÜNERT 1975, 14). Számtalan esetben hallunk germán törzsekből származó emberekről, akik római szolgálatban álltak, amiért vagy pénzt vagy római árukat kaptak. Az értékesebb fémedények és fibulák esetében pedig feltételeznünk kell, hogy a kliensi viszony tárgyi emlékei lehetnek, melyeket a római diplomácia ajándékként juttatott el a barbár vezető réteghez. A 2. század második felétől a germán betörések következtében szintén sok római tárgy kerülhetett a germánokhoz, amelyek a vezető réteg temetkezéseiben is megjelentek. A római importanyag legnagyobb része azonban kétségtelenül a kereskedelmi kapcsolatok útján jutott a kvádokhoz, ezért kell bizonyos értelemben különbséget tennünk az ún. luxustárgyak (üveg-, bronz- és ezüstedények) valamint a hétköznapi használatban lévő tárgyak (házi kerámia, terra sigillata stb.) és eszközök között. Az utóbbiak ugyanis legnagyobb részben a kereskedelem segítségével jutottak el a felhasználóikhoz. Elsődleges törekvésem így ennek a kapcsolatrendszernek, szereplőinek és tárgyainak a bemutatása és összefoglalása volt. Ezért a teljességre való törekvés nélkül csupán a fontosabb lelőhelyeket és leleteket említem meg, mivel a problémakör teljes körű feldolgozása szétfeszítené tanulmányom kereteit. A nagy magyar Alföldön található szarmata barbarikum római importanyagát és a kereskedelemmel kapcsolatos kérdéseket pabler Dénes ( GABLER 1975) és Vaday Andrea (VADAY 1998) tanulmányai foglalták össze. Következtetéseik sok esetben a germánokkal kapcsolatban is kiválóan használhatóak. A germán területek római leletanyagának és a velük összefüggő kérdéseknek a vizsgálata azonban nagyobb múltra tekint vissza, mint a szarmatáké. Franz (FRANZ 1928), Benninger (BENNINGER 1934), Krizek és Simek (SIMEK 1953) tanulmányaikban és könyveikben az általuk vizsgált területről előkerült római és germán leletanyagot dolgozták fel és helyezték történeti keretek közé. Elsőként Hans-Jürgen Eggers ( EGGERS 1951) végezte el azt a hatalmas gyűjtőmunkát, amely az egész germánok által lakott barbarikumot felölelte. Térképek és regiszterek segítségével mutatta be a lelőhelyekről előkerült és múzeumokban őrzött római importtárgyakat, felállítva hozzá a megfelelő tipológiai és kronológiai beosztást is. Az eggersi kronológiát finomította tovább Titus Kölnik (KÖLNIK 1964), majd Jerzy Wielowiejski (WIELOWIEJSKI 1970), akik emellett több tanulmányukban (KÖLNIK 1958; KÖLNIK 1959; KÖLNIK 1971; KÖLNIK 1980; KÖLNIK 1982; KÖLNIK 1984; KÖLNIK 1986; WIELOWIEJSKI 1982; WIELOWIEJSKI 1990) foglalkoztak a kvádokhoz irányuló kereskedelem kérdéseivel is. Ulla Lund Hansen monográfiájában ( LUND HANSEN 1987) visszatérve az eggersi alapokhoz a Római Birodalom északra és nyugatra irányuló kereskedelmét elemezte az antik auktorok tudósításai és a régészeti leletek tükrében. A szlovákiai leletek ismertetése és elemzése az előbb említett munkákban kisebb-nagyobb mértékben szintén szerepet kapott. A cseh és szlovák kutatók szétválasztva vizsgálták — az akkori politikai határok alapHeves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000.
