Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Mende Balázs Gusztáv: Szempontok történeti korok csecsemőhalandósági viszonyainak elemzéséhez

SZEMPONTOK TÖRTÉNETI KOROK CSECSEMŐHALANDÓSÁGI VISZONYAINAK ELEMZÉSÉHEZ 477 Csecsemőhalandóság késői magzati halálozás 28 hét után neonatalis halálozás 0-28 nap kora újszülöttkori halálozás 0-7 nap postneonatalis halálozás 28 nap - 1 év (365. nap már nem) Perinatalis halandóság lyek a hiányt, vagy annak egy jelentős hányadát az ásatási figyelmetlenséggel magyarázzák — vagyis az ásatási munkás kilapátolja a csontmaradványokat —, nem tartom megalapozottnak. Születés után a csecsemők testmérete (testmagassága) átlagosan a következők szerint alakul: Életkor Testmagasság 3 hónap 60 cm 6 hónap 68 cm 11 hónap 74 cm 12 hónap 75 cm 13 hónap 76-77 cm 24 hónap 85 cm Az adatok azt mutatják, hogy csupán a testméret szerint nincs ok arra, hogy feltételezzük a 6-12 hónapos csecsemők átlagon felüli ásatási veszteségét. Egy 6 hónapos csecsemő jó megtartású, teljes csontozatát nagyobb eséllyel vesszük észre, mint egy rossz megtartású, hiányos csontozató 18-24 hónapos kisgyermek maradványait. A demográfiai viszonyok rekonstruálására a sorolt külső tényezőket figyelembe véve igen alkalmasnak mondható zalaszabar-borjúállási temetőben CM- évesek demográfiai megoszlása a következőként alakult: Életkor Darabszám újszülött (+magzat) 27,0 1-6 hónapos 42,0 6-12 hónapos 27,0 1-2 éves 51,5 2-3 éves 67,2 3-4 éves 51,6 összesen: 96,0 összesen: 170,3 A táblázat adataiból kitűnik, hogy a magzatokkal együtt 96, egyéves koráig meghalt gyermekek száma arányait tekintve nem tér el lényegesen az első évet követő évekre jutó kisgyermekek számától. Az az ok tehát, amely a modern társadalmakban az egy éven belüli elhalálozásra teszi a halandóság fő paraméterét, nem alkalmazható a történeti népességekre, hiszen az adatok azt mutatják, hogy a történeti idők haláloki tényezői nem vették határvonalként figyelembe az első év megélését. S mivel akár a talált, akár a korrigált halandósági táblák esetében a várható élettartam számítása az egy éven belül meghaltak számarányát veszi figyelembe, a fentebb vázolt problémák miatt bizonytalan hitelű csecsemőszámra építeni további következtetések levonása szempontjából nem szerencsés. Összegzés Összegezve a fent említett kérdéseket, a történeti korú temetők demográfiai képe a gyermekkorosztályok tekintetében a következők miatt térhet el a várható értéktől: — egyrészt a feltáráskor már csak rendkívül ritka esetben áll a kutató rendelkezésére a temető „eredeti" formájában, másrészt a feltárás folyamata önmagában is veszélyes a csontanyagra nézve (1. exogén tényezők); — az adott népesség temetkezési szokásai eleve meghatározzák a betemetés tényét, illetve annak elmaradását (1. endogén tényezők). Ennek okai és technikai részletei nem ismertek;