Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Targubáné Rendes Katalin - Tóth Gábor: Gyenesdiás avar kori népességének kraniometriai értékelése

GYENESDIÁS AVAR KORI NÉPESSÉGÉNEK KRANIOMETRIAI ÉRTÉKELÉSE 469 gi és magassági méretei közepesek. A szemüreg és az orr középszéles és alacsony. Közepes fogiv, a szájpad rövid és széles. Az állkapocs közepes jellemzőkkel bír, ága magas. Az egészarc szög kicsi, az orrprofil értéke igen nagy. A számított koponyakapacitás közepes. A két nem koponyaméreteinek átlagai alapján végzett klasszifikáció nem mutat a két nem között számottevő különbségeket. A koponyajelző-meghatározás az M.l-es és M.8-as méret alapján (Kephal-index) férfiaknál 16 esetben, nőknél pedig 9 esetben volt lehetséges (MARTIN-SALLER 1957). A 16 férfi közül hosszúfejűség 2 esetben, középfejüség 6 esetben, rövidfejűség pedig 8 esetben volt vizsgálható, ebből 2 az igen rövid kategóriába sorolható. A 9 vizsgált női koponyából 3 a hosszúfejű, ebből 1 az igen hosszú kategóriába tartozik, 2 középfejű, 4 pedig a rövidfejű kategóriába sorolható. Ezek az eredmények egyértelműen egy heterogén népességet jellemeznek, ugyanúgy, ahogy azt már az egyes méretek relatíve magas szórásértékei alapján következtethettük. Összehasonlítva ezeket a koponyajelző értékeket Sorokpolány kora Árpád-kori népességével (KISS-KUSTÁR-ZÁGORHIDI 1997), érdekes különbségeket kapunk. A sorokpolányi magyar temető népességére ugyanis 48 %-ban a hosszúfejűség volt a jellemző, rövidfejűség csak a női koponyáknál fordult elő. Tehát a két dunántúli népesség embertanilag nagyon távol állt egymástól. Éry Kinga jellemzése alapján (ÉRY 1994; 1998) az avar kori anyag kevert és sokszínű. Eredményei alapján az europidok körében a hosszúfejű és rövidfejű típusok fele-fele arányban fordultak elő (ez az arány megfelel a gyenesdiási arányoknak is). Csoportosításai alapján az általunk vizsgált népesség a keletdunántúli típusnak felel meg. Ezt a típust a középszéles és középhosszú, nem igazán alacsony koponya jellemzi. Körükben mongolid elem nem fordul elő. Ez a népesség az összehasonlító vizsgálatok alapján halvány kapcsolatot mutat a dél-oroszországi füves puszta népességeivel. A Penrose-analízisre épülő távolságszámítási módszer alapján készült dendrogrammokkal a népesség tagjai közt az antropometriai méretek felhasználásával a hasonlóságot, illetve a (genetikai) távolságot kíséreltük meghatározni. A módszer alkalmazhatóságát egy Vas megyei kisnemesi család öt generációjának vizsgálati eredményei igazolják (TÓTH 1999). Az agykoponya informatív méretei közül legnagyobb számban az agykoponya legnagyobb hossza (M.l-es méret) és legnagyobb szélessége (M.8-as méret) volt együttesen vizsgálható. A férfiak esetében az analízisbe 16 személy (1. kép), a nők esetében pedig 9 személy (2. kép) volt bevonható. (A dendrogrammokon szereplő számértékek nem sírszámot, csupán sorszámot jelentenek.) A férfiak esetében két fő ág különül el. A teljesen külön ágon szereplő 5-ös sorszámú 82-es sír a többi koponyától jelentősen eltérő jellemzőkkel bíró agykoponya. A 4-es euklédeszi távolság szintje körül történik a többi koponya szétválása további alcsoportokra. A nők esetében a két fő ág elválása után a főbb alcsoportok elkülönülése szintén ugyanazon a szinten, a 4-es távolságnál történik. Ez a két nem esetében azonos szinten történő szétválás az alacsonyabb szinteken megmutatkozó heterogenitás mellett a két nem közötti azonos genetikai eredetet feltételezi. Az arckoponyaméretek közül olyan informatív adatokat próbáltunk meg kiválasztani, ami minél nagyobb esetszámban vizsgálható. Ezeket az állkapocs méretei között sikerült megtalálni. Az analízist az állkapocs három mérete alapján végeztük: az állmagasság (M.69.), az ágmagasság (M.70.) és az ágszélesség (M.71.) alapján. A vizsgálat megtervezésekor tisztában voltunk azzal a ténnyel, hogy az állkapocs méretei nemfüggőséget és életkorfüggőséget is mutatnak, illetve befolyásolja őket a fogazat állapota is. A vizsgálatba 28 férfi és 23 női állkapcsot sikerült bevonni. A férfiak esetében (3. kép) ismét egy személy szerepel teljesen külön ágon, a 18-as sorszámú, 179es sírból származó állkapocs. A vizsgált férfi erőteljesen robosztus jellemzőkkel bír, teljesen eltér a többi vizsgált személytől. A két fő ágra történő elkülönülés a 9-es távolsági szint körül történik, majd az alcsoportok a 3-as és a 4-es szint körül válnak szét. A nők esetében (4. kép) is egy személy teljesen külön ágon szerepel,