Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Targubáné Rendes Katalin - Tóth Gábor: Gyenesdiás avar kori népességének kraniometriai értékelése
GYENESDIÁS AVAR KORI NÉPESSÉGÉNEK KRANIOMETRIAI ÉRTÉKELÉSE Targubáné Rendes Katalin - Tóth Gábor Bevezetés A gyenesdiási avar temető feltárását 1963-ban Sági Károly és Kralovánszky Alán kezdte meg. Müller Róbert 1982-1992 között leletmentést és rendszeres feltárásokat végzett. A temető becsült összterületének összességében mintegy kétharmad részét sikerült ily módon feltárni. A régészeti adatok alapján a temetőt kb. 630-tól folyamatosan használták a 9. század első feléig. A csontanyag a keszthelyi Balaton Múzeum gyűjteményében található. Az elvégzett paleodemográfiai vizsgálatokba 268 csontvázleletet lehetett bevonni. A vizsgálattal az avar kori sorozatokhoz képest példátlanul kedvezőtlen halandósági viszonyokat sikerült igazolni (Targubáné Rendes 1993). Izotóptechnika alkalmazásával csontásványianyag-tartalom meghatározás is történt. Az eredmények a klinikum számára is újszerű eredményeket hoztak (Targubáné Rendes 1996). Jelen vizsgálattal a felnőtt népesség kraniometriai értékelését végeztük el. Anyag és módszer A 32 koponyaméretre kiterjedő kraniometriai programot (vagy annak egy részét) Gyenesdiás avar kori felnőtt népességén végeztük el. A vizsgálatokba 100 koponyát (vagy koponyamaradványt) tudtunk bevonni. A méretek és indexek felvételében MARTIN és SALLER (1957), klasszifikációjában pedig ALEKSZEJEV és DEBEC (1964) munkáját követtük. A koponyakapacitást az M.I., az M.8. és az M.20., esetenként az M.17-es koponyaméretek felhasználásával LEE és P EARSON (1899) módszere szerint számítottuk. A statisztikai és összehasonlító vizsgálatok mellett a számítógépes értékelést a SYN-TAX 5.0-ás verziójával is elvégeztük. Mindkét nemnél kísérletet tettünk arra, hogy a cerebrokránium-, majd a viscerokránium jellemzően elkülönülő méretei alapján a temetőtérképre vetítve a populáción belül alcsoportokat határozzunk meg. Eredmények A kraniometriai vizsgálat nemenként meghatározott eredményeit az 1. táblázat tartalmazza. (Egyes méreteknél a kis elemszám miatt a szórás értéke nem meghatározható.) A számszerű értékek a férfiak esetében nagyobbak, tehát az ivari dimorfizmus a metrikus adatok esetében is érvényesül. A viszonylag magas értékű szórás értékek a minta heterogenitására, illetve a csontanyag töredékessége miatti elemszám-csökkenésre utalnak. A klasszifikáció alapján (ALEKSZEJEVDEBEC 1964) a fontosabb méretekről férfiak esetében jellemző a középhosszú és középszéles koponya, a közepes homlokszélesség. A nyakszirt széles, a koponya közepes magasságú. A fulmagasság kicsi. A fejkerület közepes. Az arc szélességi és magassági méretei közepesek. A szemüreg keskeny és alacsony, az orr széles és középmagas. A szájpad rövid és széles. Az állkapocs közepes jellemzőkkel bír, ága magas. Az egészarc szög közepes, az orrprofil értéke igen nagy. A számított koponyakapacitás közepes. A nőkre jellemző a középhosszú és széles koponya és a nagy homlokszélesség. A nyakszirt igen széles, a koponya magas. A fülmagasság és a fejkerület közepes. Az arc szélesséHeves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000.
