Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szalontai Csaba: Észrevételek Keszi Tamás módszertani megjegyzéseivel kapcsolatban

ÉSZREVÉTELEK KESZI TAMÁS MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEIVEL KAPCSOLATBAN Szalontai Csaba A Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak veszprémi találkozóján 1997 telén előadást tartottam A szeriáció lehetőségei, a lehetőségek szeriációja címmel (SZALONTAI 1999). Az előadást követő vitában Keszi Tamás kritikai észrevételeinek adott hangot, melyet később írásban is megfogalmazott. Az írásos anyagát elküldte A Népvándorláskor Kutatóinak egri konferenciájára, ahol azt felolvasták. A helyszínen természetesen lehetőségem nyílt arra, hogy észrevételeimet megtegyem a felolvasott anyaggal kapcsolatban. Azonban amiatt, hogy Keszi Tamás nem voltjelen, lehetőséget kaptam a konferencia szervezőjétől és szerkesztőjétől arra, hogy a megjelenésre leadott kéziratra írásban válaszoljak. A megkapott és áttanulmányozott kéziratra megpróbálok úgy reagálni, amilyen sorrendben a Szerző azt papírra vetette. 1. Nem hiszem, hogy bárki is csodafegyverként mutatta volna be a szeriációt az elmúlt években. Annak sem fogadtatása, sem a használata nem utal arra, hogy csodafegyverként kezelnék. A szeriáció jelenleg még csak egy lehetőség, amely — más módszerekkel együtt — alkalmas lehet bizonyos időrendi kérdések tisztázására. Nem az egyetlen lehetőség, nem a szeriációban van elrejtve az igazság köve. 2. Nem igaz, hogy a „módszer alkalmazói mindeddig semmiféle módszertani megjegyzést nem tettek a szeriáció használhatóságával kapcsolatban ". A módszer alkalmazásának ugyanis meglehetősen széles a szakirodalmi háttere. Legfeljebb nem Magyarországon. Ennek ellenére mindenki számára elérhető irodalmak állnak rendelkezésünkre e témáról. Ha viszont magyarul kívánunk róla olvasni, akkor saját ismertetőmet tudom ajánlani, amely 1998 elején — tehát a kritika megfogalmazásakor — már nyomtatásban is olvasható volt (SZALONTAI 1998). 3. Szerintem meglehetősen kockázatos olyan mondatot papírra vetni, hogy „az adatfeldolgozás terén a számítógép jelentős eljárásbeli változásokat nem hozott, csak mennyiségieket... ". Ennek cáfolatával nem kívánok foglalkozni, ugyanis ez nem tartozik szorosan a témánkhoz. 4. Kovrig Ilona valóban használta a szeriáció módszerét, még ha akkoriban nem is nevezték így azt. Sőt, nemcsak Kovrig Ilona használta, hanem a hazai és a nemzetközi tudományban már közel egy évszázada alkalmazzák azt. Különösen az ősrégészet területén, és ezen belül is elsősorban a „német iskola" képviselői használják előszeretettel. Természetesen Magyarországon is számos próbálkozás volt e téren. Egy dolgot ugyanis világosan látni kell a szeriáció használatakor és bírálatakor. A szeriáció lényege szerint ugyanis ugyanazokkal a fogalmakkal dolgozik, mint a régészet: a horizont vagy leletkör fogalmával. Ennek pedig a régészeti tipológia az alapja. A szeriáció tehát nemcsak az egyes leletek és lelőhelyek egymáshoz való viszonyát elemzi, hanem az egyes lelethorizontokét is. A régészet pedig éppen ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik. Míg az utóbbi „verbálisan" — tehát szavakkal is megfogalmazva —, addig a szeriáció matematikai törvényszerűségek alapján von kapcsolatot az egyes horizontok között. Ha egy szeriációs táblázatot megnézünk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy azok a lelőhelyek, Heves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000.