Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
412 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS szükségünk van a „nyél" metszetére, mégpedig a segítségével beépített szarufa síkjában. Ekkor ezt a metszetet az ásatási dokumentációnak tartalmaznia kell! A klasszikus régészet szerint, a feltárt leletek (ásatási dokumentációban rögzített) méreteit pontos értékeknek, tényeknek szokás tekinteni. Az elpusztult tetőszerkezet méreteinek meghatározásakor azonban szükségképpen egy új felfogás bontakozik ki: a fellépő „belső" és „külső hibák" miatt tényként a mért érték helyett annak valamekkora környezetét fogadjuk el. Új típusú ásatási adatokkal állunk tehát szemben, melyek közelítő értékek és ezek abszolút hibái által meghatározott tartományok. Az ásatási dokumentációnak a számításokhoz szükséges megfigyelhető távolságok közelítő (mért) értékein kívül, ezek abszolút hibáit is tartalmaznia kell! Az egykori tetőszerkezet méreteinek végső bizonytalanságait ugyanis csakis a kiindulási adatok kezdeti bizonytalanságaiból rakhatjuk össze. A fiktiv adatokat, az ásatási adatokhoz hasonlóan a közelítő értékek „abszolút hibányi" tartománnyá növelése változtatja ténnyé. Ezeket néprajzi párhuzamok tanulmányozásával és a kísérleti régészet módszereivel állíthatjuk elő. Az 5. ill. 7. pontban általunk javasolt fiktív adatokat nem kell elfogadni. Ezeket mindenki a néprajzi ismeretei ill. kísérletei alapján, a saját véleménye szerint, maga választhatja meg. (Ezzel kapcsolatban a 3/E. pontban leírt kísérletsorozat jelent majd jelentős előrelépést.) Jelen dolgozatban elsősorban nem a végeredményeket, hanem magát a mérési eljárást kívánjuk közzétenni. A matematikai modell segítségével mindenki az új típusú ásatási adatok formájában rögzített tényekből, és saját véleményéből „építhet házat". A számolást mindenki önállóan el tudja végezni. Ebben segítséget nyújt a 7. pontban bemutatott példa. A tetőszerkezet méreteinek közelítő értékeire vonatkozó megoldóképleteket minden egyes csoportra külön megadjuk (függelék). A megfigyelt ásatási, és kiválasztott fiktív adatok közelítő értékeit ezekbe helyettesítve azonnal a végeredményekhez jutunk. Használjuk a taréjmagasság hibagrafikonját. Ha szükséges, a taréjmagasságéhoz teljesen hasonló meggondolásokkal elkészíthető a többi számított mennyiség hibagrafikonja is. Segítségükkel olyan megállapításokhoz juthatunk, hogy valamely számított közelítő érték az adott esetben fellépő „belső" és „külső hibák" ismeretében, az ismeretlen pontos értéknél csak kisebb, vagy csak nagyobb lehet. Lényeges, hogy ha a hibagrafikonokat nemcsak tájékozódó jelleggel kívánjuk használni, akkor az aktuálisan vizsgált „nyeles lakógödörre" külön el kell készíteni azokat. Ne feledjük: az egyes „nyeles lakógödrök" hibagrafikonjai eltérnek egymástól. Az abszolút hibákra vonatkozó megoldóképleteket szintén a függelékben adjuk meg: a közelítő értékek megoldóképleteihez hasonlóan, ezeket is minden csoportra külön kidolgoztuk. Ne zavaijon meg senkit, hogy egyes közelítő értékeket illetően esetleg „tűrhetetlenül" nagy abszolút hiba jön ki. Ne feledjük, hogy valóságos tévedésünk és az abszolút hiba nem azonosak. A matematikai modell segítségével kapott közelítő értékek nagy valószínűséggel az egykori valóságnak megfelelő pontos értékek közelében maradnak: „abszolút hibányi" tévedés bekövetkezése nagyon valószínűtlen. A találati pontosság jelenlegi ismereteink alapján csak akkor adható meg, ha a meghatározást „külső hibák" is zavarják. Ehhez a standard normális eloszlásra kidolgozott táblázatokat kell használni. Ha a meghatározást „külső hibák" nem zavarják, akkor a számított közelítő és az ismeretlen pontos értékek eltérése tisztán a mindig fellépő „belső hibákra" vezethető vissza. Az ilyen esetekben mutatkozó találati pontossággal egyelőre adósak maradunk (3/E. pont). A matematikai modellezéssel nyert jó eredmények egyúttal a nullhipotézist is igazolják. Ha H 0 kérdésessé válik, használjuk újból a hibagrafikonokat. Segítségükkel szerencsés esetben megállapítható, hogy az eredményül kapott mennyiségek diszharmóniáját okozhatják-e az adott esetben fellépő „külső hibák". Ha nem, akkor H 0 hamis. A nullhipotézis vizsgálatakor szükségünk van a lakógödör és „nyél" megfigyelhető méreteire. Emiatt H 0 elbírálását minden esetben külön-külön el kell végezni. A nullhipotézist csak adott esetben, a lakógödör és „nyél" megfigyelt méreteinek
