Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
A HALÁSZKUNYHÓ UJJLENYOMATA 407 zsidódi lakóház esetében hőm*/m*= 1.1 m, addig a kardoskúti „földbeásott lakóház" rekonstrukciójának esetében ugyanez mindössze 0.23 m. Megállapíthatjuk tehát, hogy a őh-ban kialakuló jelentős különbséget az okozza, hogy a zsidódi lakóház taréj magasságának h = 4.4 m közelítő értéke a „földbeásott lakóház"-rekonstrukció h = 2.28 m közelítő értékénél jóval nagyobb, „nyelének" w* = 0.4 m teljes mélysége pedig utóbbi m* = 0.76 m értékénél jóval kisebb. Nem nehéz belátni (3/D. pont), hogy a nagy őh „fertőzi" a többi abszolút hibát is: őh \ őr, őa° és őp azért nagyok, mert bennük őh eleve nagy értéke halmozódik tovább. A következtetés általánosítható: nagy taréjmagasságok és kis teljes mélységű „nyelek" esetében h, h \ r, a° és p értékeket illetően nagyobb abszolút hibákat várhatunk. A Kardoskút-Hatablak lelőhelyen 1955-ben feltárt Árpád-kori „földbeásott lakóház" tetőszerkezete az ásató régész Méri István megfigyelései alapján (MÉRI 1964, 9-19) meglehetősen aszimmetrikus: a tetőszerkezet déli oldala (ahol a bejárat is található) az északi oldalnál sokkal meredekebb. Az eltérő meredekségek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az épület taréjmagassága h = 1.73 m és 3.46 m között lehetett (BUZÁS-SZENTGYÖRGYI s.a.). Ez annyit jelent, hogy a lakógödör eredeti m = 1.4-1.5 m mélységével, a „földbeásott lakóház" belmagasságára h y = 2.834.86 m adódik. Lényeges, hogy a taréj magasság, ill. a belmagasság becslésekor a jelen dolgozatban bemutatott matematikai modelltől eltérő, teljesen más meggondolások alapján jártunk el (hiszen az épületnek nincs is „nyele"). Vegyük észre, hogy a zsidódi lakóház belmagasságának (2) szerint számított h' = 4.8 m közelítő értéke szintén a kardoskúti „földbeásott lakóház" belmagasságára kapott 2.83-4.86 m határok közé esik. Korábban már tárgyaltuk, hogy (a zsidódi lakóházhoz hasonló) nagy abszolút hibák esetében is, az egykori valóságnak megfelelő pontos értékek nagy valószínűséggel a közelítő értékektől jelentős mértékben nem távolodnak el: abszolút hibányi tévedés bekövetkezése nagyon valószínűtlen. Ez annyit jelent, hogy a két épület belmagassága nagyon hasonló, akár azonos is lehet. A taréjmagasságra kapott (és nem a jelen dolgozatban bemutatott matematikai modell segítségével becsült) h = 1.73-3.46 m felhasználásával a kardoskúti „földbeásott lakóház" tetőszerkezetének dőlésszöge a meredekebb déli oldalon 41-60° (BUZÁS-SZENTGYÖRGYI s.a.). A zsidódi lakóház „nyél" feletti dőlésszögének közelítő értékére a 0 = 60° adódott. Mivel az egykori valóságos dőlésszög nagy valószínűséggel ettől jelentős mértékben még a hatalmas őa = 53° ellenére sem különbözhet, a tárgyalt dőlésszögek a két lakóházban nagyon hasonlóak is lehetnek. Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a zsidódi lakóház belmagasságához és „nyél" feletti dőlésszögéhez nagyon hasonló (ámde más úton előállított!) belmagasságot és dőlésszöget már feltételezhetünk az Árpád-korból, mégpedig a kardoskúti „földbeásott lakóházból". A két épület taréjmagassága közötti jelentős különbség pedig feltehetően a zsidódi falu rossz talajviszonyaival magyarázható: míg a kardoskúti „földbeásott lakóház" belmagasságát a lakógödör mélyítésével (m = 1.4-1.5 m) „hozták létre", addig a zsidódi lakóház belmagasságát a természetes vizek közelsége miatt csakis a taréj emelésével (h = 4.4 m) alakíthatták ki. Természetes, hogy az idézett zsidódi lakóház esetében, a jelen dolgozatban tárgyalt matematikai modell mindössze egyetlen szarufa térbeli elhelyezkedéséről ad felvilágosítást: azon szarufáéról, melyet az épület egyetlen „nyelének" segítségével építettek be. Ha azonban a tető támasztószerkezetében bizonyos szimmetriát tételezünk fel, akkor a 22/B. képen bemutatott szarufavázhoz jutunk. Látható, hogy a szimmetrikusan kiegészített lakóház bejáratát az ÉNy-i falon, a kemence mellé helyeztük el. A bejárattal átellenben, a lakóház szemközti falán egy, a szelemen alatt elhelyezkedő kisebb nyílást (füstlik) hagytunk. Lényeges, hogy a bejárat elhelyezkedéséhez, továbbá a füstlik jelenlétéhez és elhelyezkedéséhez, a jelen dolgozatban bemutatott matematikai modelltől eltérő, teljesen más meggondolások vezettek el. A 22/B. képen jelölt NO pontok olyan síkot határoznak meg, amely a szelemenre merőleges. Látható az is, hogy a tetőszerkezet szelemenre merőleges vetülete éppen ebben a síkban a legszé-
