Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
402 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS Az ásatáson a korabeli járószintet egyértelműen sikerült meghatározni, mégpedig a tárgyalt lakóház közvetlen közelében is. A majdnem szabályos négyzet alakú (3.3 m-3.36 m) lakógödör mélysége a korabeli külső járószinttől számítva m = 0.6 m. A kőből készített kemence a lakógödör nyugati sarkában található. A bejárat elhelyezkedésére utaló közvetlen nyomot nem sikerült megfigyelni. Az ÉNy-DK irányú szelement két ágas tartotta: az egyik az északnyugati fal közvetlen közelében, a másik pedig a délkeleti fal mellett mélyed a padlóba. Az ágasok a lakógödör középvonalában helyezkednek el. A felülnézetben „félig nyitott legyezőre" emlékeztető „nyél" az északkeleti falhoz csatlakozik, a lakógödör északi sarkának közelében. Lekerekített vége északnyugati kiöblösödéssel záródik. Teljes (a korabeli külső járószinttől számított) mélysége a torkolatban m* = 0.4 m. Legkisebb szélessége ugyanitt: nysz mi n = 0.3 m. A „nyél" feneke szabálytalan, jelentős mértékben egyik irányban sem lejt. Betöltéséből ökölnyi és kisebb kövek, faszéntörmelék, cserépdarabok, és egy csirke vagy más apró termetű madár csontjai kerültek elő. A zsidódi talaj a természetes vizek közvetlen közelsége miatt nemigen alkalmas földbevájt épületek készítésére: az 1. sz. lakóház gödrénél (m = 0.6 m) mélyebb lakógödrök készítése nem volna célszerű. Az 1. sz. lakóház emellett a Duna egyik mellékágától nem messze, a vízpart közelében épült. Vizsgáljuk meg, hogyan alakulnak a tetőszerkezet méretei. A ház mélyebb, mint a „nyél", a korabeli külső járószint ismert, a tetőszerkezet méreteinek meghatározását a „nyél" legnagyobb (és egyben teljes) mélységének, és legnagyobb (és egyben teljes) hosszának felhasználásával végezzük: a lelet az A csoportba tartozik. Az ásató Molnár Erzsébet elbeszélése, és az ásatási dokumentáció alapján „külső hibák" nem lépnek fel. A szelemen síkjának az ágasok számára ásott lyukak középpontjait összekötő egyenes síkját fogadtuk el. A „nyél" segítségével beépített szarufa síkját az 5. pontban megfogalmazott meggondolások alapján a „nyél" síkjától eltérően vettük fel. A síkokat, és a „nyél" segítségével beépített szarufa síkján fekvő a és b távolságokat a 22/A. képen mutatjuk be. Leolvasható, hogy a = 1.9 m, b = 2.7 m és /* = b - a = 0.8 m adódik. A féloldalas kiöblösödéssel rendelkező (és ezzel felülnézetben „félig nyitott legyezőre" emlékeztető) „nyelek" kialakulásáról korábban (3/A és 5 pontok) megfogalmazott állításainkat igazolja az ásató régész azon megfigyelése, hogy míg az idézett lakóház „nyelének" földfala a J és K pontok, valamint az L és M pontok között könnyen bontható és egyértelműen meghatározható, addig az ÉNy-i kiöblösödés széle (zKésL pontok között) szabálytalan, csak nehezen megállapítható (22/A. kép). A szarufa az eredetileg rossz irányba (Á"pont felé) mutató „nyélben" az L pont magasságában feltehetően elakadt. Ekkor aKésL pontokat öszszekötő — eredetileg a többi pontok közöttihez hasonló — szabályos földfalat (pontozott vonal) átvágták, és létrehozták a helyes irányba mutató északnyugati kiöblösödést (vonalkázott terület). A rosszul bontható, nehezen követhető szakasz (a kiöblösödés széle) úgy keletkezhetett, hogy eközben a megszorult szarufát valószínűleg ki sem vették a „nyélből", hanem egyszerűen csak „körbevágták". A hiányzó d\s és s* pontos értékeket az 5. pontban bevezetett tartományokkal helyettesítjük: ÍT = 0.2 m ± 0.1 m, s = d ± 0.1 m és s* = 0.2 m ± 0.1 m. Az „ideális nyél" m* teljes mélységére a „valódi nyél" m* teljes mélységének őm* = 0.1 m-es környezetét fogadjuk el. Ekkor a számításokhoz szükséges kiindulási adatok a következők:
