Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata

A HALÁSZKUNYHÓ UJJLENYOMATA 387 Megjegyezzük, hogy a taréj magasság pontos és közelítő értékének megkülönböztetésére bevezetett hp és hk jelöléseket, az „ideális" és „valódi nyél" teljes mélységének megkülönböztetésére bevezetett m*

i és w*

v jelöléseket, továbbá az s, és j* jelöléseket kizárólag ebben a (3/E.) pontban használjuk. 4. A következtetések kiterjesztése a többi csoportra A „nyeles lakógödröket" még a matematikai okfejtés elején (2. pont) szükségképpen 8 (A-H) csoportra osztottuk. A számítások bemutatásakor az A csoport tulajdonságait feltételeztük, így a 3. pontban megfogalmazott állításaink egy része kizárólag az ebbe a csoportba tartozó „nyeles lakógödrök" esetében lehet helytálló. Természetes, hogy a többi csoportban teljesen azonos logikával járunk el. Ezzel kapcsolatban a következő megjegyzéseket tesszük. A matematikai modell szempontjából nem jelent korlátozó tényezőt az, hogy a „nyél" legnagyobb mélysége a lakógödör legnagyobb mélységét meghaladja: h, h \ r, d, a ésp számítására alkalmas egyenleteket felállíthatunk akkor is, ha a „nyél" mélyebb mint a ház (B, D, F és H csoport). Ezzel szemben ha a korabeli külső járószint valamiféle sérülés következtében meghatározhatatlanná válik, az egykori tetőszerkezet hat - egyébként számítható - jellemzője közül mindössze három határozható meg: h \ r és d. A korabeli külső járószinttel tehát h, a és p értékét is „elveszítjük" (C, D, G és H csoport). Az egykori tetőszerkezet (megállapítható) méreteinek számításához (természetesen minden csoportban) két olyan mérőpont felvételére van szükség, amelyek a „nyélben", és a segítségével beépített szarufa síkjában helyezkednek el. Nem nehéz belátni, hogy erre a célra az „ideális nyél" bármely két pontja alkalmas lenne. (Az „ideális nyél" feneke szarufa sugarú körív, melynek középpontja a szelemenen fekszik. Ennek az a következménye, hogy bármely két pontját kiválasztva, az egykori tetőszerkezet számítható méreteinek tekintetében ugyanazokra az eredményekre jutnánk.) A valóságban azonban az „ideális nyél" méretei a számításokhoz nem állnak rendelkezésre. Az ásatáson megfigyelhető jelenség, a „valódi nyél" feneke viszont általában már nem körív (és ha körív, akkor sem lehetünk bizonyosak abban, hogy középpontja éppen a szelemenen fekszik). így a „valódi nyél" esetében (általában) már nem igaz az az állítás, hogy fenekének bármely két pontja az egykori tetőszerkezet számítható jellemzőit illetően ugyanazokat az eredményeket szolgáltatja. Éppen ezért a két mérőpont megválasztásakor nagyon óvatosnak kell lennünk: az eredményeket jelentős „emberi tényező" terheli akkor, ha a mérőpontokat a „nyélben" „elkezdjük keresgélni". A mérőpontok önkényes megválasztásáxnak hatásaitól úgy szabadulhatunk meg legkönnyebben, hogy elfogadjuk a természet által nyújtott lehetőségeket: ha csak tehetjük, a számításokat a „nyél" (még megfigyelhető) legnagyobb mélysége és (még megfigyelhető) legnagyobb hosszúsága alapján végezzük (A, B, C és D csoport). Ekkor a két mérőpont „automatikusan" a (még megfigyelhető) árkocska fenekének két végére kerül. Ha ezt elfogadjuk, akkor megkíméljük magunkat a „keresgéléstől", az eredményeket pedig az ebből fakadó esetleges torzító hatásoktól. Ha a mérőpontokat ettől eltérően vesszük fel (ez adott esetben szükségessé válhat), akkor nagyon pontosan meg kell indokolni, hogy miért. (Helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy ha a számításokat nem a „nyél" legnagyobb mélysége és legnagyobb hosszúsága alapján végezzük, akkor az egykori tetőszerkezet méreteinek meghatározásából a „nyél" olyan részletei is kimaradnak, melyek az ásatáson még megfigyelhetőek. Mivel az árkocska különböző (mérőpontok között elhelyezkedő) részleteiből kalkulált eredmények egymástól (akár jelentősen is) eltérhetnek, a meghatározásból az árkocska valamely részletét csak nagyon indokolt esetben hagyjuk ki.) Fenti meggondolásból A, B, C és D csoportok előnyt élveznek E, F, G és H csoportokkal szemben.