Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
334 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS A „nyelek" rendeltetésének megfejtéséhez vezető kísérleteinket, valamint a „nyeles lakógödrökkel" kapcsolatos régészeti megfigyeléseket e kötetben Az Árpád-kori házak,, nyele " című dolgozatunkban külön közöljük (SZENTGYÖRGYI-BUZÁS-ZENTAI 2000). A lakógödrök földfalához csatlakozó és ahhoz szervesen hozzá tartozó jellegzetes csatornaszerü árkocskák rendeltetéséből, az eddig elmondottak alapján már azonnal két lényeges következtetést vonhatunk le. Az egyik az, hogy a „nyél" már önmagában igazolja a padka jelenlétét: éppen azt hidalja át. A másik pedig az, hogy a „nyél" egyértelműen megmutatja a felette elhelyezkedő padka nagyságát (vetületét) a segítségével beépített szarufa síkjában: éppen a tető alatt végződik, vagyis a végleges helyére került szarufa alsó vége éppen lekerekítve záródó végében foglalt helyet. E két, már önmagában is értékes következtetésen túl, e jellegzetes segédcsatornák működését ismerve, egy harmadik következtetést is levonhatunk: a „nyelek" információt hordoznak a ház romlandó anyagból készült alkatrészeiről is! A hagyott nyomból, a „nyélből" visszafelé gondolkodva, egzakt módon, matematikai műveletekkel, méretarányosan vissza lehet rajzolni az egykori tetőzet évszázadokkal ezelőtt teljes egészében elpusztult támasztószerkezetét. Ha a „nyeles lakógödör", mint régészeti lelet valamiféle durva sérülése nem következik be, akkor az elpusztult tetőszerkezettel kapcsolatosan legalább hat mennyiséget állapíthatunk meg: a gerincszelemen korabeli külső járószinttől számított magasságát, az épület belmagasságát, a „nyél" segítségével beépített szarufa hosszúságát és alsó átmérőjét, a tető és a korabeli külső járószint között feszülő dőlésszöget a „nyél" felett és a lakógödrön kívül, de a tetőn belül elhelyezkedő terület (a padka) nagyságát (vetületét) a „nyél" segítségével beépített szarufa alatt. Jelen dolgozat arra vállalkozott, hogy a régészeti ásatásokon megfigyelhető jelenséget és az elpusztult tetőszerkezetet összekapcsoló meggondolásokat, a matematikai modellezést bemutassa, és érthetővé tegye a nem matematikus gondolkodású olvasók számára is. Jelen dolgozat mindenekelőtt régészek és néprajzkutatók számára íródott. Fontosnak tartjuk, hogy az ő szükségleteiknek megfelelően összeállított matematikai modellt közérthetően, a számukra idegen matematikai formanyelv helyett, az „ő nyelvükön" kapják kézhez. Az „elveszett tetők" méretarányos visszarajzolása széles körű matematikai ismereteket igényel: szükség van a geometriára (legfőképp a planimetriára, a trigonometriára és a sztereometriára), az analitikus geometriára, a hibateijedési vizsgálatokra, a valószínüségszámításra és a statisztikára. Ennek ellenére a matematikai eljárások (mindenképp helytelen) receptszerű felsorolása helyett, azok lényegének megértetésére törekszünk: e dolgozat nem követel meg az olvasótól semmiféle matematikai előtanulmányt. Az analitikus geometriát, ahol csak lehetett, a sokkal közismertebb planimetriával és trigonometriával helyettesítettük. A jelen dolgozatban is alkalmazott hibateijedési vizsgálat, az abszolút hibakorlát számítása, a természettudományos irodalomban is mindenütt a megbízható függvénytani alapismereteket igénylő differenciálszámítást helyettesíti (természetesen azzal mindenképp egyező eredményt szolgáltat). Ismernie kell az olvasónak a műveleti jeleket (ideértve a summa, a hatvány és a gyökjeleket is), a zárójelek és abszolút értékek értelmét és használatát, továbbá az egyenlő (=), a nem egyenlő (^), a közel egyenlő («), a kisebb (<), a sokkal kisebb («), a nagyobb (>), a sokkal nagyobb (»), a kisebb-egyenlő (<) és a tehát (=>) jeleket. Tudnia kell a Pitagorasz-tételt, és azt, hogy a háromszögek szögeinek összege 180°. A derékszögű háromszögekre felírható arányosságok kapcsán ismernie kell az olvasónak a sin (szinusz), a cos (koszinusz), és a tan (tangens) szögfüggvényeket. Tudottnak véljük, hogy bármely 0 < ß < 90° fokokban mért szög esetén sin 2/? + cos 2/? = 1. Nem magyarázzuk a két szög összegének és különbségének szögfüggvényeit leíró addíciós tételeket sem. Tudnia kell az olvasónak ezenkívül elsőfokú egyenletet rendezni és megoldani, valamint képletekbe számokat helyettesíteni. A felsorolt valóban nagyon szűk matematikai ismeretanyag elegendő arra, hogy az elsajátított matematikai modellt ki-ki önállóan alkalmazni is tudja, nem használva fel
