Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 273 het egyértelmű településtörténeti következtetéseket levonni. Még így sem lehet felesleges kiemelni azt, hogy a Homokgödrök helyén álló magaslaton volt a török tábor az 1594-es ostrom idején (VERESS 1993, 80. oldalon levő ábra), így a későbbi lelőhely — legalábbis bizonyos mérvű — pusztulása vitán felüli tény: az ágyúállások ásása, illetve a vár védői által kilőtt lövedékek miatt. De talán az is feltételezhető, hogy a 16. század végén a Homokgödrök helyén álló magaslat településéből már csak az utolsó, csekély részletek álltak. 1557-re ugyanis megépült az új olasz bástyás győri vár, amelynek két keleti bástyája nézett az általunk vizsgált külvárosi település felé (VERESS 1993, 45-50). Az pedig általánosan elterjedt szokás volt, hogy a bástyák előterében a szabad kilövés érdekében ún. glacis-t azaz síkozatot hoztak létre, a tereptárgyak lerombolása, és maradványaik elegyengetése, feltöltése által. Azaz, egyáltalán nem tűnik véletlennek az, hogy a győri vár 16-18. századi ábrázolásain 7 1 a Homokgödrök területén, a keleti bástyapár előterében minden esetben egy beépítetlen és fátlan térség látható. Ha pedig az elemzett külvárosias település életét az innen származó régészeti leletek oldaláról közelítjük meg, az sem kétséges, hogy a homokgödröki lelethalmazon belül a hurkatechnikás megformázású, időrendileg az Árpád-korba tartozó edények részaránya jóval nagyobb az egy agyagtömbből felhúzott, késő középkori példányokénál. Ha e részarány visszatükrözi az egykori település lakottságának mértékét, a homokgödröki lelőhelyet az Árpád-korban lakhatták intenzívebben. így — ha a leletbegyűjtés módjából adódó bizonytalanságok mértékét a lehető legalacsonyabbra becsüljük — talán azzal számolhatunk, hogy az 127l-es privilégium hatására (vagy annak előzményeként?) meginduló városfejlődés során a homokgödröki lakosság egy része beköltözhetett ugyan a várba, vagy a piactér körül kiépülő városba, mások azonban helyben maradhattak. E kérdéskör további boncolgatásához, pontosabb következtetések megfogalmazásához a jelenleginél jóval több megfigyelésre, kibontott telepjelenségekre, és a belőlük származó zárt leletegyüttesekre lenne szükség. Ilyenek előkerülésére azonban manapság már igen csekély az esély. A homokgödröki lelethalmaz értelmezésének alapkérdése: hogyan kerülhetett földbe ép állapotban majdnem száz cserépedény. E kérdés fontosságát igencsak növeli két tényező. Egyrészt az, hogy az Árpád-kori Magyarország egészét figyelve sincs még egy olyan település, ahonnan — a leletgyűjtés hiányosságai ellenére is — ennyi ép edény került volna múzeumba. Sőt, e vonatkozásban azt is figyelembe kell venni, hogy az edények száma a lelőhelyen végrehajtott erőteljes válogatáson (BÖRZSÖNYI 1894, 13-14) túl, a bencés gimnázium régiségtárában is csökkent a nagy gyárépítkezések óta eltelt több mint száz év alatt! így a Xantus János Múzeum 1953-as leltárkönyvben már ismeretlen lelőhelyüként meghatározott, ép edények egy részére ráragasztott, sorszámozott cédulák, etikettek minden bizonnyal arra utalnak, hogy azok is homokgödröki eredetűek lehetnek. A felsoroltak következtében tehát joggal feltételezhető, hogy a tárgyalt lelőhelyről származó, hurkatechnikával illetve gyorskorongon formázott, ép edények száma a jelenleg is rendelkezésre álló 94 helyett — a legóvatosabb becslés szerint is — száz felett mozoghatott. 7 2 Továbbá, az értékelés során mindenképpen érdemes nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy az épen elásott, homokgödröki edények közül alig néhányon figyelhetők meg használatból eredő kopási vagy koromnyomok. Másrészt viszont a lelőkörülményékről szóló pontos leírások ill. rajzok és fényképek hiányában a homokgödröki edények földbe kerülésének oka természetesen csak több-kevesebb valószínűséggel rekonstruálható. Sőt, joggal vethető fel az is, hogy a győri bencés gimnázium régiségtárába, és innen a Xantus János Múzeumba került ép edényeket több oknál fogva is eláshatták. Annál is inkább, mert a homokgödröki lelőhelyen minden valószínűség szerint több évszázadon át kerültek földbe cserépedények. Hiszen vannak közöttük hurkatechnikával, kézi korongon formáltak, de egy agyagtömbből, gyorskorongon felhúzott példányok is. Egy-egy középkori településen számos indoka lehetett ép edények földbe kerülésének. Több
