Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Farkas Csilla: Kora szarmata sírok Füzesabony határában (Füzesabony-Kastély-dülő I.)

26 FARKAS CSILLA erősíti a kettős mellékletadás, a két orsógomb, és a két edény. A tükör sírba tételének szokása keleti eredetű, de provinciális területeken is megvan. Pipereeszközként, vagy mágikus tárgyként kerülhettek elsősorban női sírokba (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1993, 9; KULCSÁR 1998, 59). Az Alföldön a szarmatákkal jelenik meg a Kr. u. 1. század harmadik harmadában, és általánosan elterjedt az egész szarmata korban (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1993,11-13; KULCSÁR 1998,61). A temetőből előkerült sima tükrök eredeztetése bizonytalan, mind a római, mind a keleti szarmata anyagban megtalálhatók. Ebből a típusból ismerjük a legtöbb ép darabot is (KULCSÁR 1998,62). A tükrök elsősorban a római kereskedelemmel kapcsolatban kerültek ide (VÁDAY 1989, 125). Nem vethető el viszont a keleti forrás sem, főleg azokban a korai sírokban, ahol egyéb, pontusi eredetű tárgyak is vannak. Mellékletek A kerámia a legáltalánosabb melléklet a szarmata sírokban. Jelen esetben öt sírból került elő edény, egy kivételével mind kézzel formált. A 140. sírban kettő darab is van, a 150. arany mellékletes sírban egy sincs. Az edényeket a Kárpát-medencében általában a lábnál helyezik el, a fejnél ritkán, de a keleti területen egyaránt kerül a fejhez és a lábhoz is. A koporsós temetkezéseknél az edényeket valószínűleg azon belül helyezték el, ilyen esetet figyeltek meg pl. a Szeged-Tápéi temető 31. sírjánál (VÖRÖS 1996, 122). Füzesabonyban a 65., és 66. sírban figyeltünk meg határozott koporsónyomokat. Az edényeket itt közvetlenül a bal lábfej mellé helyezték, s azok csaknem álló helyzetben maradtak meg, így feltételezhetően ezek is a koporsón belül kaptak helyet. A 60. sírban található edény a lábfejekre dőlt, itt a koporsó nyomait nem tudtuk megfigyelni, csupán sejthető ennek megléte. Ebben az esetben bizonytalan, hogy a koporsón belülre helyezték volna az edényt. A 125. sírban közvetlenül a fejénél volt a kis méretű edényke, amely a megfigyelések szerint biztosan a koporsón belül állhatott. A 140. sírban két edény volt, egy a jobb láb mellett, a bokánál, a másik tőle kb. 20 cm-re a lábszárnál feküdt. Ritka a több edény egy sírban, és az is elsősorban a női temetkezések sajátja. Többnyire a lábhoz, néha a láb, illetve a kéz és a fej melletti terület között helyezték el, korban nem meghatározó, területileg főleg délen jellemző több kerámia sírba tétele (KULCSÁR 1998, 67-68). A kerámiamelléklet tovább erősíti a keleti és nyugati csoport elkülönülését, mert a keleti csoport sírjainál általánosan a láb mellé egy edényt helyeztek el, a nyugati sírcsoport sírjaiban pedig, mind számban, mind elhelyezésükben változatosságot mutat az edénymelléklet. Az alföldi szarmata anyagban nincs tipikus sírkerámia. Az Alföldre érkező jazigok a nomád, félnomád fázisban az autochton lakosság kézművességére, majd az 1. század végétől a környező területek kereskedelmére építettek. Komolyabb szarmata fazekasság az 1. század végén, a 2. század elején alakul ki az Alföldön. Ez a fazekasság viszont nagyban támaszkodik mind formailag, mint technológiailag a helyi őslakosság és a szomszédos területek fazekasságára. A 2. századtól indul meg a barbár kerámia tömegtermelése (PÁRDUCZ 1941, 27-34; VADAY 1989, 131-133). A temetőből előkerült edények is igen nagy változatosságot mutatnak. A 125. sírban található kis méretű, korongolt, piros festésű, római eredetű edényhez hasonló Mezőcsát-Hörcsögösről került elő (VADAY 1984, 169, 171, TAF. 4/3, TAF. 5/5), de a mi esetünkben feltehetően a teljes felületet pirosra festették. A római áru Pannónia felől érkezett. A római importkerámiából a középés kis méretű darabok, tálak, korsók, gömb- és vázaforma edények kedveltek. Az import legnagyobb része festett. A teljes külső festés hatott a szarmata fazekasságra is (VADAY 1989, 168-170; MARÓTI-VADAY 1980). A 60. sírban levő kézzel formált, palackforma edény, vagy korsó, jellegzetesen kora szarmata típus (VADAY 1989, 176, ABB. 51/13-14.). A 66. és 140. sírokban előkerült kisebb, kézzel formált, kihajló peremű, vállban vagy hasban öblösödő, durván vágott egyenes fenekű fazekak típusait főleg temetőkben találjuk meg (VADAY 1989, 177). Alföldi anyagban a kézzel