Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 259 II. 1.2. A víztorony melletti temetőrészlet A homokgödröki lelőhely egy másik, a korabeli tudósítások értékelése során — a szeszgyári tartályokhoz hasonlóan — fontos tájékozódási pontja a jelenleg is álló víztorony. A lelőhely nyugati szélén, a Budai út elején emelkedő víztorony 1883-84-ben készült el a városi vízmű részeként. E területen már a múlt század végén kerültek elő sírleletek. A sírok zöme „ teljesen szegény volt, a vázon kívül bennök semmi sem volt" (BÖRZSÖNYI 1894,21). A múlt századi leletgyűjtés nyomán múzeumba került és szerencsésen fennmaradt homokgödröki tárgyak egyike egy lemezes hajfonatkorong. Hajfonatkorong. Az ezüstlemezből kinyírt, enyhén domború korong felületét két darab koncentrikusan elhelyezett körgyűrű alakú, bemélyedő árok ill. az ezek által közbezárt területen négy darab kör alakú mélyedés tagolja (4. kép 3). Eredetileg minden bemélyesztett felületet tüzaranyozással díszítettek. A korong felerősítésére az ezüstlemez szélén kialakított lyukakba helyezett félgömbös fejű, öntött ezüstszögek szolgáltak. Ezek fogták össze az ezüstkorongot a bronzból készült hátlappal, melynek apró töredékei a fennmaradt ezüstszögek fejei alatt maradtak meg. Az ezüstszögek között voltak „egyszerűek" és voltak fejüknél összefüggő, egybeöntött „kettős" szögek ' \ A tárgyon mindössze egy ilyen „kettős" szög mar? ' meg, míg egy másik, eredetileg szintén kéttagú szegecsnek csak a felét találjuk meg a korong előbbivel átellenes szélén. A korong peremét átütő lyukak a tárgy két átellenes pontján sűrűsödnek, itt erősíthették a felfüggesztésre szolgáló bőrszíjra. A szegecsek elhelyezési rendje szerint egyik peremrészen egy „kettős" szegecset, ennek jobb és bal oldalán két-két egyszerű szegecset helyeztek el, ugyanez a rend ismétlődött meg a tárgy átellenes peremén. A korong átm.: 8,0 cm; a szegecsfejek átm.: 0,6-0,7 cm; a lemez v.: 0,03-0,05 cm. Ltsz.: XJM 53.323.1 (CSALLÁNY 1959,294; CSALLÁNY 1970, 275, 278, 280). Mivel e területen mindössze egyetlen ilyen tárgy előkerüléséről szólnak a feljegyzések, nagy biztonsággal összeköthetjük e leletet Börzsönyi sírleírásával, mely szerint: „Egyik sir ban ezüst gyürüt, nyak- és karpereczet meg melldiszt, továbbá a koponya alatt selyem foszlányokat találtunk. Ez a selyemfoszlány nem lehet egyéb, mint egykori fekete fej keszkenőnek maradványa, mely a koponya alatt ha nem is teljesen épen, de azért kivehető alakban megmaradt. Ez volt itt a leggazdagabb sir. " (BÖRZSÖNYI 1894, 23). Sajnos, a sírlelet többi része már korántsem ilyen könnyen azonosítható a gyűjteményben. A hajfonatkorong lelőhelye a mai leltárkönyv szerint „Győr-Kavicsbánya", e néven tárgyalja a leletet 1943-ban megjelent munkájában Fettich Nándor is (FETTICH 1943, XLVIII. T. 7). A tárgyat a kutatás egyértelműen a kavicsbánya szinonimájaként is értelmezhető Homokgödrökhöz kötötte, de e nagy területű lelőhelykomplexumon belüli pontosabb elhelyezése gondot okozott. A bizonytalanság oka a leletről beszámoló Börzsönyi publikációiban gyakran használt közlési módszere volt. 1894ben megjelent összefoglalásában pl. együtt tárgyalta az Új szállásoknál ill. a víztoronynál előkerült sírleleteket, mondván, hogy úgyis annyi a melléklet nélküli sír, a két temető leletanyaga pedig teljesen megegyezik. Egyértelműen a víztorony melletti magyar temetőbe utalja viszont a sírt Börzsönyi 1904-es, e temetőrészről szóló beszámolója: „Itt is voltak ősmagyar sírok. Bennük találtak gyűrűket, karpereceket, halántékgyűrűket, ezüst korongot, melyet mellen hordtak, csüngőkkel díszített pitykéket és késeket." (BÖRZSÖNYI É.N., 268). Ugyanilyen meggondolások alapján feltételezhető, hogy szintén a víztorony környékén előkerült sírban találhatták a Homokgödrök másik ismert, „Kavicsbánya" lelőhelyű honfoglaláskori leletét: Csüngő. Kéregöntéses eljárással bronzból készített, egyoldalas, domború öntvény (4. kép 2). A csúcsán álló szív alakú tárgy leginkább kiemelkedő, középső részét két szimmetrikusan elhelyezkedő, 0,7-0,75 cm átmérőjű lyuk töri át. Felerősítését a veret felső pereméhez utólag forrasztott bronz füllel oldották meg, melynek furata a tárgy síkjára merőleges tengelyű. Hátlapja nincs, nyoma sem látszik annak, hogy hátsó, homorú része valaha is zárt lett volna. Nem volt „csörgős" veret, ezt a hátlap hiányán túl a fent említett, viszonylag nagy lyukak is kizárják. A veret középső részéhez alul, a „szív" csúcsánál kisebb kiszélesedés tartozik. A csüngőt rovátkolást utánzóan öntött szalag keretezi, felületét körbefutó indasor tölti ki, ami alul és felül megszakítja a rovátkolássort és lefut a veret alsó részéig. A tárgy felületén öntési hibából eredő több egyenetlenség ill. két apró lyuk is megfigyelhető. A bronz öntvényt mindkét oldalán matt, sötétszürke bevonat (ónozás?) fedi, ami a tárgy egyes részeiről mára lekopott. H.: 7,25 cm, sz.: 4,35 cm; v.: 0,1-0,15 cm; fül belső átm.: 0,3 cm. Ltsz.: XJM 53.334.1.
