Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

256 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN teljesen megsemmisült temetők kiterjedésével, sírszámával kapcsolatban is. Elgondolkodtató továbbá az a tény is, hogy a lelőhelyen szemléző régiségbúvárok beszámolóiban gyakorlatilag alig esik szó melléklet nélküli temetkezésekről, melyek pedig alighanem szép számmal akadtak a temetőkben. Feltételezhetjük, hogy az ezekről szóló, „kevéssé érdekes" adatok miatt a munkálatok vezetői nem is zavarták a bencés tanárokat, ehelyett csak a valóban „különleges" temetkezésekre fordítottak nagyobb figyelmet. Szomorú és egyben tanulságos tény, hogy a lelőhelyen elpusztított, az eltemetett egyének számát tekintve nyilván több száz sírra rúgó temetők egyetlen temetkezéséről sem készült szakszerű régészeti dokumentáció, leírás, temetőtérkép, rajz vagy fotó. A homokgödröki lelőhelyegyüttes középkori temetkezéseinek feldolgozását a fent jellemzett adottságok miatt néhány alapvető fontosságú tény leszögezésével kell kezdenünk. A különböző adatokat felsorakoztató, egyes részleteikben pedig gyakran egymásnak is ellentmondó leírások alapján már az a banálisnak tünő kérdés sem egyértelműen eldönthető, hogy hány középkori temető létezett a homokgödröki lelőhelycsoportban. Az alább ismertetendő adatok, de különösen az újabb, pontosabban helyhez köthető régészeti megfigyelések alapján véleményünk szerint a különböző időpontokban előkerült sírokról szóló tudósítások két, topográfiailag jól elkülönülő helyszín körül csoportosulnak. E két helyszín — az Újszállások (ill. a későbbi szeszgyár) valamint a Víztorony térsége, vagyis a lelőhelycsoport két szélső pontja — a mai terepen is viszonylag pontosan lokalizálható. Felvethető az elképzelés, miszerint a homokgödröki lelőhelycsoport déli szélén elhelyezkedő középkori temetkezések egyetlen összefüggő csoportot, vagyis egy igen nagy méretű temetőt alkotnának. E feltételezést támogathatná Lovas Elemér alábbi, talán kissé sommásan megfogalmazott összefoglalása is. Az Árpád-kori temető 187l-es megtalálásának és jól ismert helyének leírása után így ír: „Csak 1888-ban, a Dunához vezető szárnyvonal építésekor lett nyilvánvalóvá, hogy zártabb területet foglal el az Árpád-kori temető, és ez a terület a Budai-út mentén keskeny, hosszúkás négyszögalakú, és a víztoronytól az újszállási épületek külső széléig húzódik, mindenütt az út mentén. Az úttól távolabb már nem fordultak elő Árpád-kori sírok, csak lakóvermek, viszont ezek között voltak kelta sírok is. A temető még ma sincsen teljesen feltárva, és minden újabb földmunka alkalmával hol kelta, hol Arpád-kori sírokat lehet még ma is találni a korábbi leletektől meghatározott területen. [...] Nem volna eredménytelen a víztorony környékén, főként a Fehérvári út baloldalán való ásatás sem. Itt egyrészt római, másrészt újabb Árpádkori sírokat tárna fel a kutatás. " (LOVAS 1941-1942, 16).

2

0 Lovas egyetlen nagy középkori temetőt feltételező véleményével ellentétben magunk úgy gondoljuk, kizárható egy ilyen tetemes méretű, mai tereptárgyakkal jelezve a víztoronytól a szeszgyári tartályokig elnyúló, több száz méter hosszú temető itteni feltételezése. Azt már csak kiegészítőlég jegyezzük meg, hogy a feltételezett nagy temető két, minden kétséget kizáróan rögzíthető és sírokkal ténylegesen betelepített végpontja közötti területről nincsenek konkrét, sírokat említő feljegyzéseink, a korábbi évtizedek kutatásainak adatait pedig még Lovas Elemér is csak elődei feljegyzéseiből ismerhette. Dolgozatunk itt következő fejezetében ezért a sírokról rendelkezésünkre álló adatokat e két topográfiai pont, vagyis a Víztorony ill. a Szeszgyár által jellemzett részlet köré csoportosítottuk. E felosztás véleményünk szerint valós, a középkorban is létezett elkülönülést jelent. Ugyanakkor a mai győri gyárváros középkori topográfiájának ma ismert képe leginkább össze nem illő mozaikkockák halmazaként értelmezhető. így nem vethetjük el a homokgödröki sírleletek interpretációjának azt a lehetőségét sem, amely az új szállásoki ill. víztoronyi temetőrészletekben ugyanazon közösség egy időben használt két temetőjét, esetleg a temető két, egymástól pár száz méterre kijelölt két sírcsoportját látja. II. 1.1. Az Újszállások temetője A Homokgödrök ill. a későbbi Újszállások területén húzódó lelőhelyek bolygatására, különféle leletek előkerülésére már az 1850-es évek-