Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Ódor János Gábor: Árpád-kori temetőrészlet és településnyom a Tolna megyei Koppányszántó határában

238 ÓDOR JÁNOS GÁBOR 1. gödör A feltárt terület déli részén, az 5. és a 12. sír között helyezkedett el a nagyjából kerek alaprajzú, 180 x 160 cmes méretű, barnásszürke színű betöltésű gödör, amelynek feltárására nem maradt idő. Betöltéséből származik egy 13 x 7,5 cm-es csigavonal díszes, barnásvörös színű fazék perem- és oldaltöredéke, amelyet nyeséskor találtunk. A kerámia homokkal soványított, jól korongolt és csengőre kiégetett. A perem kihajló, alsó részén megvastagított. A töredék pá.: 14 cm (6. kép 7). Temetkezési szokások Az Árpád-kori, soros elrendezésű köznépi temetőt egy lankás, a Koppány folyó irányába lejtő homokdombon létesítették. A feltárt 15 sír egy nagyobb kiterjedésű temetőnek csupán töredéke, észak-déli irányban a hossza legalább 60 méter lehetett. Becslésem szerint a különböző bolygatások miatt legalább 80 %-a megsemmisült. A bevezetőben említett különféle bolygatások nem a sírokkal egykorúak (az újkori szántás az 1. és a 7. sírt, a 12-13. századi gödör a 12. sírt pusztította). A kiásott sírok a temető északkeleti részéből származnak, keleti irányban maximum még egy sor lehet, itt ugyanis már erősen lejtett a felszín a víz irányában. Az 1991-ben feltárt sírok nagyjából két sorba rendeződnek (2. kép). A sírok tájolása Ny-K, ami a korszakban általánosnak mondható. Az 1-14. számú sírok ettől kisebb-nagyobb mértékben déli irányban térnek el. A két végletet a 7. (5°-os eltérés) és az 5. sír (40°-os eltérés) jelentik. A 15. sír — amely a többi sírtól kb. 40 méterre délkeletre volt — a Ny-K-i iránytól északi irányban tért el 12°-ra. Ez a különbség talán a sír egy másik sírcsoporthoz való tartozását jelzi. Sírfoltot három esetben (4., 13., 14. sír) tudtunk megfigyelni. A sírgödrök mindegyike a korszakban általános, lekerekített sarkú téglalap alaprajzú (TETTAMANTI 1975, 89) volt. A gödrök alja vagy vízszintes volt, vagy a — keleti sorban leginkább — keleti irányban, a Kapós felé enyhén lejtett. Utóbbiak nyilván az egykori felszínt követték. Egymásra temetkezést egy esetben tudtunk megfigyelni: a 4. sír halottját részben a 14. számú sírra temették — a 4. sír gödre azonban sekélyebb mélysége miatt nem bolygatta az alsó sírt. Ez a szuperpozíció a temető hosszabb idejű használatára utal. Az átlag sírmélység 50-60 cm lehetett. Égetésre utaló faszenet a 7. sírban találtunk. A szórványos faszén megléte véleményem szerint nem köthető közvetlenül a temetkezési szokásokhoz. A téli temetéseknél a föld felmelegítésére rakott tűzre is utalhat. Ugyancsak a 7. sír gödrében találtunk három lófogat. Mivel ezek bolygatott részen, a jobb alsó lábcsontok helyén voltak, csak feltételesen értékelhetjük sírleletnek és tarthatjuk lótemetkezés nyomának. A csontvázakat háton fekvő, nyújtott helyzetben helyezték a sírba. A kartartási változatok közül a nyújtott vagy az enyhén, tompaszögben behajlított alkarcsontok fordulnak elő. Leletanyag Karikaékszerek A 15 feltárt sírból négyben találtunk karikaékszereket. A 10. sírban pödrött végű karika, a 11., 13. és 14. sírokban pedig S-végű karikák voltak. Minden sírban egy-egy példány volt, a koponya bal oldalánál. Pödrött végű karika A 10. sírban — az S-végű karikákkal megegyezően — a koponya bal oldalán találtunk egy pödrött végű bronzkarikát. A 10. sír leletén kívül Tolna megyében a következő lelőhelyeken találtak pödrött végű karikát. Koppányszántó belterületéről szórványként (HAMPEL 1900,725), Szakcs-Deák F. u. 3. sírjában (MÉSZÁROS 1962, 204), Tolna-Mözs-Szárazdomb 9., 39., 41., 50. és 89. sírjaiban (MÉSZÁROS 1975, 32) és Sárszentlőrinc-Uzd-Táncsics Tsz. I. sírjában (MÉSZÁROS I960)

3 fordul elő ez az ékszertípus. A pödrött végű karika gyakori melléklete a kora Árpád-kori síroknak.

4 Keltezésükkel legutóbb Lőrinczy Gábor foglalkozott (LŐRINCZY 1985, LL.J.). A 10. sír karikája all. század első felére keltezhető. S-végű karika Az S-végű karika a 10-13. századi köznépi sírok leggyakoribb ékszertípusa.

5 A 11., 13. és