Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Ódor János Gábor: Árpád-kori temetőrészlet és településnyom a Tolna megyei Koppányszántó határában

ÁRPÁD-KORI TEMETŐRÉSZLET ÉS TELEPÜLÉSNYOM A TOLNA MEGYEI KOPPÁNYSZÁNTÓ HATÁRÁBAN Odor János Gábor Bevezetés 1990. november hónapban Gere László régészhez leletbejelentés érkezett Tamásiba, hogy a Tolna megye északnyugati részén található Koppányszántó határában homokkitermelés során embercsontok bukkantak elő. Gere László ezt követően kiutazott a lelőhelyre és feltárta az 1. sírt, majd 1991. augusztus 22-26 között a cikk írója és két középiskolás diák segítségével a 2-14. sírokat, valamint az 1. gödröt és az 1. kemence felét. Az ásatás 110 m

2 területen folyt. 1996-ban — szintén egy bejelentés nyomán — egy újabb bolygatott sírt (15.) sikerült megmenteni. A lelőhelyen maradhattak feltáratlan sírok és telepobjektumok, azonban a leletmentéseknek nem lehetett célja a teljesség, csak az információszerzés és a leginkább veszélyeztetett terület emlékanyagának megmentése.

1 A lelőhely leírása A Tolna megye nyugati szélén fekvő Koppányszántó községtől (1. kép A) kelet-délkeleti irányban egy km-re, a Koppány folyó délnyugati partján található a lelőhely (1. kép B/2) egy a víz irányába benyúló homoknyelven. A Koppány folyónak ezen az oldalán egy földút van, amely éppen a lelőhely területén fordul a folyóra merőlegesen délnyugat felé. A legnagyobb pusztítást éppen ez a földút vihette végbe, amely a hosszú évek alatt méteres mélységbe vágódott a partoldalba. A földút és a természetes erózió mellett a harmadik, lelőhelyet pusztító tényező a homokbánya megnyitása volt. Ezeken kívül a sírokat az Árpád-kori település objektumai is bolygatták, pl. a 12. sír esetében. Az ásatás során, a szelvényünk mélyítésekor szántás nyomait figyeltük meg, amelyek a kevésbé mély sírokat szintén pusztíthatták. A sírleírásoknál a mélységadatokat a felszíntől mértük. Az egykori mélységadatokat pontosan nem tudjuk, ugyanis a feltárt területről már korábban hordtak el homokot. A sírok az 199l-es állapot felszínétől átlag 60-80 cm mélységben jelentkeztek. A temető területe — a sírgödrök aljának kiképzése és a vázak sírban való elhelyezkedése alapján is — keleti irányba, a Koppány folyó felé kb. 20°-os szögben lejtett. Az erózió miatt pedig a Kapós irányában feltöltődött. A csontváz hosszát csak ott jeleztük, ahol az a lábfej csontoktól koponyáig mérhető volt. Sírleírások 1. sír Sírfolt nem látszott. M.: 58 cm. T.: Ny-K (eltérés Ny-ról D-re 14°). Csvh.: 130 cm. Hanyatt fektetett, nyújtott helyzetű infans II. korú női váz. A koponyát a bolygatás szétroncsolta, csak az állkapocscsont jobb fele maradt a helyén. A bal oldali bordák és a bal kar csontjai a felkarcsont vonalában elcsúszva, bolygatott helyzetben, a jobb oldali alkarcsontok a jobb medencelapáton feküdtek (4. kép). Mell.: A jobb orsó- és singcsontok közepén és a bolygatott helyzetben talált bal oldali singcsonton egy-egy zárt, állatfejes bronz karperec. Átm.: 6,5 cm, v.: 0,4 cm, átmetszetük D alakú. Az első darab bronzból készült, a másik valószínűleg ónozott bronzból. A bronz karperec állatfején az állat szemeinek megformálása plasztikusabb; az egyik állatfej alatt és a karperec belső oldalán több helyen ráoxidálódott szövetmaradványok látszanak. 2. sír Sírfolt nem látszott. M.: 50 cm. T.: Ny-K (eltérés Ny-ról D-re 28°). Hanyatt fektetett, nyújtott helyzetű aduitus (?) Heves Megyei Régészeti Közlemények 2, 2000.