Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Kurunczi Sándor - Langó Péter: A Magyar Nemzeti Múzeumban Jászfényszaru lelőhellyel beleltározott „honfoglalás kori" karperecek röntgenfluoreszenciás vizsgála

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN JÁSZFÉNYSZARU LELŐHELLYEL.. 221 1

5 MNM 166/1895.1; H

AMPEL 1900, 721-723. 1

6 MNM 66/1879.195, valamint, MNM 66/1879.242. 1

7 Jól egyezik ezzel egy Pliniustól származó leírás. Ez azt tartalmazza, hogy pénzérmék készítéséhez a tiszta ezüstöt mekkora mennyiségű bronzzal kell összeolvasztani (a réz növeli az ezüstötvözet keménységét és így tartósságát). Tehát, már olyan tisztaságú ezüst alapanyagból dolgoztak, hogy azt „vissza" kellett szennyezni. Ezzel kapcsolatban lásd még: SINGER-HOLMGARD-HALL 1958. 1

8 Ha avar kori lenne a karperecpár, akkor ez lenne az első avar korra keltezhető tárgy Jászfényszaru határából, s akár be is lehetne illeszteni a régió avar leleteinek a sorába, kitöltve ezzel azt az ürt amely a mai felső-Jászság és Pest megye találkozásánál kialakult (GARAM 1983; MADARAS 1995). A karperec avar kori keltezése mellett azonban nem szól semmilyen érv, mivel a kiskőrösi darab a fentebb említett érvek miatt kizárható a párhuzamok köréből. A kiskőrösi karperec legközelebbi párhuzamát László Gyula a czibakházai leletben találta meg (LÁSZLÓ 1955, 241, TAF. LV. 10. A-B, TAF. LIV. IO). 1

9 Más esetben is volt arra példa, hogy nem egykorú leletek keveredtek bele utólag egy honfoglalás kori sír anyagába; így például a Galgócon 1868-ban előkerült sírleletbe utólag, többek között két ezüst karperecet is belesoroltak, s ezeket — más tárgyakkal egyetemben — Pulszky Ferenc 1891-ben, majd pedig Hampel József is egybetartozónak vélt (HAMPEL 1900, 530-535), csak Fettich Nándor volt az, aki az 1937-ben megjelent nagy munkájában „kiigazította" Hampel tévedését (FETTICH 1937, 76). A helyreigazítás később elkerülte a leleteket újraközlő Anton Tocik figyelmét, aki újra csak a leletanyagba sorolta a karpereceket, Tocik tévedésére újabban Fodor István hívta fel a figyelmet (ToClK 1968, 26, 83, TAF. XVII/5-6; FODOR 1996, 388). Volt olyan eset is, amikor már egy „vegyes", nem egykorú leletanyag jutott el a múzeumi gyűjteménybe. Erre talán az egyik legjobb példa az 1896-ban múzeumba került „tokaji kincs". A Magyar Nemzeti Múzeum által nyolc részletben megvásárolt „kincsleletben" voltak 12-13. századi balkáni ezüstékszerek, 11. századi S-végü hajkarikák, s többek között honfoglalás kori tárgyak is. A leletanyagot sokáig a kutatás jórészt egybetartozónak vélte, végül Mesterházy Károly gondos és minden részletre kiterjedő vizsgálódásai eredménnyel jártak, s sikerült elválasztania a különböző korú ékszereket (MESTERHÁZY 1994; MESTERHÁZY 1996, 202-204). Arra is akadt példa, hogy nem a honfoglaló magyarokhoz tartozó sírok anyagát tévesen mégis ebbe a leletkörbe sorolták. Ilyen volt például a Csóka-Szerb temető lelőhelyről előkerült sírok anyaga, melyeket a honfoglaló leleteket összegyűjtő leletkataszter még a 10. századra keltezett, s csak az újabb kutatási eredmények nyomán derült ki, hogy ezek a régiségek a szarmatákhoz kapcsolhatók (FÉK 1962, 27: No. 154; KOVÁCS 1993, 63-64, 36. KÉP 3-6). 2

0 A lelet előkerüléséről szóló dokumentumokkal kapcsolatban lásd: 3-4. jegyzetpontot. Más iratot ezekre vonatkozólag sem a Nemzeti Múzeumban, sem pedig az Országos Levéltárban nem találtunk. Ha voltak még ilyen iratok, melyeket 1939-ben a levéltárba átszállítottak, akkor azok valószínűleg 1945-ben megsemmisültek. A leletek beadására vonatkozó iratot a Nedeczky család iratai között sem találtam. Nem lehetetlen viszont az sem, hogy ha tényleg Jászfényszaruról származnak az 1914-es leletek, akkor esetleg összekapcsolhatók a Jászfényszaru-Csányipusztán előkerült leletekkel (FÉK 1962, 45: No. 511), vagy pedig a Jászfényszaru-Borjújárás határrészen 1898-ban megbolygatott temető sírjai közé tartozhattak (FÉK 1962, 45: No. 510). 2

1 A legkorábban 10. századi leletkörnyezetben előkerült állatfejes karperec a már említett szeged-bojárhalmi darab volt (

REIZNER 1891,109,114). 2

2 A karperec publikálásának és a fizikai vizsgálatok elvégzésének a lehetőségéért, valamint a tanulmány elkészüléséhez nyújtott sokoldalú segítségért a szerzők Révész Lászlónak tartoznak sok köszönettel. Külön köszönet illeti még Szőke Béla Miklóst, és Vékony Gábort is, akik tanácsaikkal segítették a szerzőket munkájukban.