Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Kurunczi Sándor - Langó Péter: A Magyar Nemzeti Múzeumban Jászfényszaru lelőhellyel beleltározott „honfoglalás kori" karperecek röntgenfluoreszenciás vizsgála

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN JÁSZFÉNYSZARU LELŐHELLYEL.. 219 Még három karperec vonható párhuzamként vizsgálatunk körébe. Az első és második a bul­gáriai Tuhoviste lelőhelyről előkerült karperec­pár (LA BULGAIRE MÉDIÉVALE 94-95, No: 122-123). A síregyüttest, ahonnan az ékszerpár előkerült, az ásatok a 10. századra keltezték. A két stilizált kígyófejes bronz karperec közül az egyik fo­nott, a másik pedig sodrott. A sodrott darabnál a vastag sodrott drótok közt három, vékony, két-két szál drótból összesodrott drót is fut (10. kép 3). A karperecek végződésére kúpos záró­dású bronz lemezt helyeztek, melyet körmintá­kat formázó filigrándíszítésekkel ékesítettek. A bolgár kutatók ebben a lemezben stilizált kígyó­fejet véltek felfedezni, de ez a „kígyófej" nem kapcsolható sem a 10. századi kárpát-medencei állatfejes karperecekhez, sem pedig a késő ró­mai időszak karperecein megjelenő állatfejek­hez. A karperec testének a kialakítása hasonlít a fentebb már említett törtezüst kincsekben elő­került karperecekre. Ez a hasonlóság, a bulgári­ai karperecek és a törtezüst horizont ékszerei között azonban nem jelenti azt, hogy a tuhovistei karperecpárnak is feltétlenül az észa­ki régióból kellett erre a területre kerülnie. Nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy az ékszere­ket a helyi mesterek készítették. A harmadik karperec a 7. század végére kel­tezett, Kiskőrös-vágóhídi avar kislány sírjából került elő (LÁSZLÓ 1955, 25, Taf. III. 9; SZENTPÉTERI 1993, 227). 1 8 Ennél a darabnál a karperectest kialakítása hasonló, viszont az állatfej jelentősen eltér a jászfényszaruiakétól. Az ötvös a karperec lapos háromszög alakúra kialakított végeit formálta állatfejnek, a szájat és a szemeket filigrándíszítés jelzi. Az ékszert állatfejeinek kialakítása alapján a Keszthely­kultúrához kötik (SZENTPÉTERI 1993,227), s nem kapcsolódik az általunk vizsgált darabokhoz. Összefoglalás Valószínű tehát, hogy a karperecpár utólag, a Nedeczkyeknél keveredett a leletanyag közé. 1 9 Az az elképzelés sem zárható ki egyér­telműen, hogy az ékszerpár mégiscsak a hon­foglaló leletek részeként került elő, ebben az esetben az a feltételezés valószínűbb, hogy a viselője találta. Utóbbi esetben feltehetőleg az ékszer római áru volt és a szarmaták nyomán maradt meg, hisz ezen a területen húzódott a „Csörsz-árokként" is ismert szarmata véd­sánc. Ezt erősíti Supka Géza megjegyzése is, aki az 1916-os ismertetésben utalt arra, hogy a leletek „részben a Csörszárka néven ismeretes mélyedésben kerültek napfényre" (GYARAPO­DÁS 1914, 51). Az is elképzelhető, hogy a karperecpár a Jászfényszaruval szomszédos Pusztamonos­toron (korábban: Jász-Monostor) 1895-ben előkerült, s 3-4. századra datált szarmata sírok leletei közé tartozott (H 1896), esetleg valamivel később bolygatták meg a karpereces sírt, ezért a leletanyaga nem került múzeumba. Később az ékszerpár valahogy belekeveredhetett a Jászfényszaru határában talált honfoglalás kori tárgyak közé és így azokkal együtt került a Nedeczky család birtokába. Mindezeken kívül az sem zárható ki, hogy a 10. században sírba került ékszerhez viselője nem itt, hanem valahol egészen másutt jutott hozzá. Újrafelhasznált ékszer honfoglalás kori sírból már került elő korábban Bordányról. A rozettás lószerszámveretes női sírban Dienes István az előkerült bronz karperecet vaskorinak határozta meg (DIENES 1956, 37-38; RÉVÉSZ 1997,174,15. J.). A honfoglalók, ahogy arra a sí­rokból előkerült római érmék utalnak, ismer­hették az ókori romokat, s ezek területéről, a földfelszínről pénzeket és különféle egyéb tárgyakat is összeszedhettek (KOVÁCS 1988, 167-168; KOVÁCS 1989, 147-155). Római eredetű tárgy a szeredi 20. sírból előkerült gemma is, melyet valószínűleg már egy honfoglalás kori ötvös helyezett bele a gyűrű foglalatába (TOŐIK 1968, 48, 104, Taf. 7). Mivel a sír pontos előkerülési helyét nem si­került kideríteni, 2 0 így azt sem tudjuk, hogy maradtak-e még fel nem tárt, el nem pusztított sírok. A leletanyag alapján, figyelembe véve a rozettás lószerszámok kronológiai helyzetét, melyeket a kutatás a 10. század első és máso­dik harmadára helyez (RÉVÉSZ 1996, 54-67; RÉVÉSZ 1997, 174), valószínű, hogy a lelet ko­rábbi volt, mint a pénzzel datált állatfejes kar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom