Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Kurunczi Sándor - Langó Péter: A Magyar Nemzeti Múzeumban Jászfényszaru lelőhellyel beleltározott „honfoglalás kori" karperecek röntgenfluoreszenciás vizsgála

208 KURUNCZI SÁNDOR - LANGÓ PÉTER Tíz db kerek füles rozettás lószerszámveret (3. kép 1-10). Az öntött bronz veretek domborodó felületűek, középen kiemelkedő dudorral, melyet gyöngysort utánzó keret szegélyez. A dudorból a keretdísz felé szimmetrikusan négy-négy szív alakú levél nyúlik ki. A peremnél a peremlécet nyolc dudor szakítja meg, amit a levelek csúcsánál, és két-két levél között helyezett el az egykori mester. Az egyik veret töredékes. A veretek felülete ezüstözött, a hátoldalukon négy-négy aklaszeggel. A rozetták feltehetőleg a farhámot díszítették. Átm.: 5,6 cm. Ltsz.: 170/1914.12-21. Nagyméretű öntött bronz kerek füles veret (3. kép 11). Domborodó felületű, középen kiemelkedő, virágmintát formázó dudorral. A dudort egy gyöngysort utánzó díszítés veszi körül, majd innen szimmetrikusan négy szív alakú levél nyúlik ki. A veretet végül egy keretdísz övezi. A vereten kialakított középső dudor és az abból kifutó levelek eltérnek a többi tíz boglár mintázatától, mivel azoknál részletesebben kidolgozott a minta. A veret felületén ezüstözés nyomai láthatók, a hátoldalát négy aklaszeggel erősítették a szíjazathoz. Átm.: 5,8 cm., Ltsz.: 170/1914. 11. Tíz db kerek veret (2. kép 9-18). A domború kialakítású öntött bronz veretek középső gyöngysorral övezett dudorából szimmetrikusan három-három levél nyúlik ki a szélek felé. A keretlécen itt is gömböcskékkel megszakított díszítés fut körbe. Két veret töredékes. A veretek felülete ezüstözött, a hátoldalon három-három szeggel. Átm.: 2,6 cm., Ltsz.: 170/1914.22-31. Rombusz alakú veret. Az öntött bronz veret felülete enyhén domború, a kör alakban áttört középpontból kiindulva szimmetrikusan négy háromlevelű palmettacsokor látható. A dísz felületén ezüstözés nyomai láthatók, a hátoldalán négy aklaszeg nyoma látszik. A veret helyét pontosan meghatározni ma már nem lehet, de feltehetőleg a lószerszám része lehetett. Átm.: 3,9 cm, Ltsz.: 170/1914.32. 4. Pajzs alakú szíjvég töredéke (2. kép 3). Az öntött ezüst szíjvég csúcsa törött. Alsó részén a lemélyített háttérből egy kétágú levélcsokor emelkedik ki, középső harmadát egy ötleveles palmettacsokor díszíti, a felső harmadban pedig egy négylevelű levélcsokrot alakítottak ki. A közepére helyezett díszítést egy félpalmettákból álló keretbe foglalta a hajdani mester. A szíjvég erősen kopott, de a felületén Fettich Nándor még aranyozás nyomait vélte felfedezni (FETTICH 1931, 72). Méretei: H.: 4,6 Sz.: 2,2 cm, Ltsz.: 170/1914.33. 5. Kör alakú veret (2. kép 1). A kéregöntéssel készült aranyozott ezüst veretet három koncentrikus kör szegélyezi. A közepén egy nyolcszirmú rozetta látható. A hátlapon három aklaszeg volt

1. Átm.: 2,2 cm, Ltsz: 170/1914.34. 6. Elektron kőbetétes gyűrű (2. kép 2). A gyűrű feje téglalap alakú, oldalain egy-egy félgömb alakú díszítés. A foglalatban sárgásfehér színű féldrágakő (ametiszt), vagy üvegpaszta berakás van. Az ékszer pántja hiányzik, az aljára finom ezüstlemez van forrasztva. H.: 1,8 cm, Sz.: 1,7 cm, Ltsz.: 170/1914.35. 7. Ezüst karperecpár (2. kép 4-5). Az egyik karperec teste két darabban, a végei hiányoznak. A két karperec testét három szál ezüst huzalból tekercselték. A felcsévélt sodrony belseje üreges. Az ép karperec végén egy hengeres zárótag található, amelyre ráforrasztották a kúpos véget. Ezen a kúpos végen alakította ki a darab készítője az állatfejet, úgy, hogy gyöngy drótból szemet és orrot jelző díszítést forrasztott rá. Átm.: 7,1 cm, Ltsz.: 170/1914.36-37. A jászfényszarui honfoglalás kori leletek kutatástörténeti áttekintése A leletanyag 1914 júliusában két részletben került be a múzeumba. Először a lószerszám részeit, a vereteket, valamint a szíj végtöredéket és az aranyozott ezüst kerek veretet kapta meg a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtára, majd Oroszlán Zoltán 1914. július 21-én írt levele nyomán bekerültek a gyűjteménybe a gyürü töredéke és a karperecpár maradványai is.

2 Oroszlán leveléből az is kiderül, hogy a leleteket egy bizonyos Nedeczky Tibor adta el a Nemzeti Múzeumnak. Azt azonban ma már nem lehet kideríteni, hogy mi úton jutottak a leletek a Nedeczky családhoz.

3 Nedeczky Tibor nem volt régiséggyűjtő, azt pedig, hogy mi módon vált a leletek tulajdonosává azért is érdekes lenne megtudni, mert a családnak sem Jászfényszaru határában, sem pedig a környék más településén nem volt semmiféle birtoka. Ezek alapján az is kérdéses, hogy mindegyik lelet Jászfényszaru határából került-e elő. 1914 októberében a leltárkönyvben már Nedeczky Tibor gyermekei, Nedeczky Dóra és Nedeczky Szendrő voltak feltüntetve mint eladók.

4 A leleteket először 1916-ban ismertette Supka Géza a Közlemények a Nemzeti Múzeum Erem- és régiségtárából I. évfolyamában. Supka a leletek közt több olyan tárgyat említett, melyek később már nem tartoztak a leletegyütteshez. Volt a tárgyak közt egy 71 cm hosszú, „gyengén hajlított" szablya, amely a markolatnál eltörött, tíz darab kengyel, melyek közül ma már csak a fentebb tárgyalt négy darab ismert,

5 egy darab nyílcsúcs, vaskarika és csat töredéke, veretek; valamint egy ezüst pántkarperec maradványai (GYARAPODÁS 1914,