Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Fórizs István - Pásztor Adrién - Tóth Mária - Nagy Géza: Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron-mikroszondás vizsgálata. Alapadatok az üveggyöngyök genetikájához III. Az üveggyöngyök zárványai
156 FÓRIZS ISTVÁN - PÁSZTOR ADRIÉN - TÓTH MÁRIA - NAGY GÉZA rán meg nem olvadt maradvány) és az olvadékból kikristályosodott sajátalakú zárványok. A leggyakrabban előforduló, színenként változó összetételű és mennyiségű kristályos fázisok jellemzői: Réz: 10-100 jim átmérőjű reliktum zárványként kék és vörös üvegekben fordul elő lekerekített (6. kép 2) vagy egyenetlen széllel (6. kép 3). Az utóbbit rendszerint Ca-szilikát kristályok veszik körül. Összetételük az EDS spektrumaik alapján fém állapotú réz, amiből arra következtethetünk, hogy a színezőnek szánt rezet fém állapotban, feltehetően forgácsolva, adagolták az alapüveghez. A vörös opak üveggyöngyökben többé-kevésbé egyenletes eloszlású, 1 |im-nél kisebb fém állapotú rézrubin kristályokat azonosítottunk (6. kép 4-5). Ezek a kristályok adják a vörös színt az üveggyöngynek. On: 5-100 fim átmérőjű egyenetlen szélű (6. kép 4) zárványok, amelyek főrészt a fehér, elvétve pedig a kék, vörös és fekete üveggyöngyökben fordulnak elő. Kémiai összetételük EDS spektrumuk alapján (9. kép) Sn0 2. Alakjuk azt bizonyítja, hogy reliktum fázisok, vagyis nem az üvegolvadékból kristályosodtak ki. Elképzelhető, hogy fém állapotban adagolták az üveghez, de valószínűbb, hogy oxidos formában. A vörös opak üvegekben ritkán sajátalakú Sn0 2 zárványok is előfordulnak (6. kép 5), amelyek az üvegolvadékból kristályosodtak ki. Keletkezésük valószínűleg a vörös opak üvegek előállításához alkalmazott reduktív környezethez köthető. Vas: A vörös és fekete üvegekbe szándékosan adagolták (Fórizs et al. 1996; Fórizs et al. 1999). Alakjuk és kémiai összetételük változatos. Az egyenes vagy ívelt hosszúkás zárványok (6. kép 6; 7. kép 1) alakja forgácsra emlékeztet. Mivel forgácsolni csak fém állapotú vasat lehet, ezért arra következtetünk, hogy a vasat fémvasként adagolták. Ezt alátámasztják azok a megfigyelések is, hogy ritkán előfordulnak fém és részben oxidált állapotú vas-zárványok is (7. kép 2; 11. kép). Feltételezzük, hogy a fémvasat belső redukálónak használták. Elképzelésünk szerint a vörös opak üveg előállításához először nyersüveget készítettek, azt pori to tták, majd összekeverték a fémvas forgácsokkal, ezután csak annyira olvasztották meg, hogy az üvegpor összeolvadjon, de a vas-szemcsék csak részben elegyedjenek az olvadékkal, sőt ne is oxidálódnak föl teljesen. Ezután külső reduktív környezetben (szémonoxid-dús kemence belsejében) lassan lehűtötték. Ekkor a redukált állapotú vas elősegítette az olvadékban lévő réz redukálását, a rézrubin kristályok keletkezését. Ennek az eljárásnak a következménye, hogy a gáz buborék formában az üvegben maradt, vagyis a buborékosság és zárványosság nem primitív üveget jelez, hanem technológiai kényszer következménye. (Pb,Sn)-oxid: a sárga opak üvegek (3. kép) színezésére használták ( H enderson 1985; Veritá 1995). 1-30 |iim átmérőjű zárványok (7. kép 5) a homogén üveg mátrixban egyenletes eloszlásban. Szélük egyenetlen, ami arra utal, hogy nem olvadékból kristályosodtak ki. Veritá (Veritá 1995, 87) 15. századi velencei üvegkészítési receptes könyvből idézi a sárga opak üvegek előállítását. Az ott leírtak jó magyarázatot adnak az általunk megfigyeltekre. A rekonstruált készítési eljárás: készítettek egy Pb-dús nyersüveget, azt porították, majd összekeverték az előzőleg fémólom és fémón együttes pörkölésével előállított (Pb,Sn)-oxid szemcsékkel. A keveréket csak annyira melegítették föl, hogy az üvegpor megolvadjon, de a színadó szemcsék ne elegyedjenek. Az alkalmazott technológia következménye itt is a buborékosság. A vörös és fekete üvegekben a réz- és vaszárványokhoz kapcsolódva gyakran figyeltünk meg olvadékból kikristályosodott Fe-Ca-szilikát (12. kép) és Ca-szilikát (13. kép) fázisokat. Keletkezésük a reduktív környezetben való lassú lehűléshez köthető. A Csongrád-Felgyő 6-os számú áttetsző, világoszöld színű üveggyöngy réz lemezes fűző hengerében rézklorid zárványt mutattunk ki (7. kép 6; 14. kép). Theophilus (Theophilus 1983, O berfrank 1996) tudósítása alapján feltételezzük, hogy a füzőhengerhez használt rézlemezt előzőleg arany forrasztásához használatos anyag előállításánál alkalmazták. Feltehetően
