Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Tomka Péter: Előszó

12 TOMKA PÉTER Kárpát-medencébe. Fórizs István, Pásztor Adrién és munkatársaik most az üveggyöngyök zárványait vizsgálták. A nyersanyagokat illető és gyártástechnológiai felismeréseik gyarapodása majd a 10. találkozón jut el odáig, hogy az általában nyugati importnak tartott gyöngyök egy részéről kiderüljön, talán éppen fordítva, DK felől terjedtek ENy felé. Felhívnám a figyelmet a vizsgálódás egyik „melléktermékére": ki gondolta volna, hogy a dinnyemag alakú gyöngyöket (pontosabban: egyet) olyan műhelyben készítették, ahol aranyművesek dolgoztak? Bálint Marianna kellemes meglepetést okozott, amikor ethnológiával kacérkodó előadását megtartotta az avar kő (igaziból többnyire kék üveg) betétes övdíszekről és a kék török-kő (a türkiz) közép-ázsiai szerepéről. Kapott a helyszínen elég sok kiegészítést-ötletetbírálatot szín-szimbolikával kapcsolatban, remélem, nem veszti kedvét. A kérdés: milyen úton került hozzánk ez a gyakorlat? Magam mindenesetre az etnikai hátteret nem erőltetném addig, amíg a szinkron-diakron körülhatárolás nem történt meg. Míg Bálint Marianna a korai és a közép avar kor közötti borotvaélen, addig Pásztor Adrién a közép és késő avar kor széles határmezején mozog, amikor a budakalászi préselt griffes övgarnitúrát tárgyalja, öszszegyűjtve közben a félhold alakú poncminták közölt párhuzamait. Az utakra egyetlen zárójeles mellékmondat utal („rév átkelő védelme"). Balogh Csilla dolgozatának temetkezési szokás a tárgya, útról már szó sem esik (igaz, ezzel betévedt az én utcámba....). A Duna-Tisza közének 23 padmalyos sírja 6 temetőből került elő. Bár alapos rosta a sírszámot csökkenteni fogja, nem kétséges, hogy a jelenség létezik és a halott védelmét szolgáló praktika végső soron rokon a fulkesírokkal. Szokásos kérdésem: kell-e a sporadikus megjelenés, az egyéni reprodukció tipikus példája mögött „más-más etnikumtöredékek" ide-oda vándorlását feltételezni? Szöllősy Gábor is temetkezési szokásra lelt, miközben szenvedélyesen keresi az íjak rekonstruálásának lehetőségeit és nehézségeit. Figyelhetjük ezek után, hogy nem élükön fekszenek-e az íj csontok a sírokban (nem csak az avaroknál ám, hanem a honfoglalóknál is). Elismerve a szabályos mongol íjtartás analógiáját, ezúton is felhívom szíves figyelmét arra, hogy a koporsóban nem is nagyon lehet másként elhelyezni az íjat (legfeljebb még ráfektetve). Avar kori temetőt (a gyenesdiásit) tárgyal T. Rendes Katalin és Tóth Gábor, a koponyaméreteket véve sorra. 268 csontvázból csak 25öt tudtak bevonni a vizsgálatba! Belényesi Károly tért vissza az út-kereskedelem tematikához, a só útját nyomozva a honfoglalás előestéjén. Alkalmat a bolgárok „stratégiai árujáról" szóló ismert forrás adott neki ahhoz, hogy Árpád-kori adatokból próbáljon meg visszakövetkeztetni a 9. századra, érintve a sóbányák, lehetséges útvonalak, a munkaszervezet kérdéseit. Nagyjából ugyanebben az időben Bizánc és az éppen aktuális sztyeppei népek is kereskedtek egymással a Krímben. Polgár Szabolcs ötlete (összehasonlítani Dzsajháni magyarokról és a DAI besenyőkről szóló passzusait) plasztikusan mutatja be a partnerek, az áruk, a lebonyolítás, az útvonalak azonos és változó elemeit. Kurunczi Sándor - Langó Péter olyan tárgyat tárgyal, amit sokáig kereskedelmi árunak tartott a kutatás. A tipológiai vizsgálat — megtámogatva némileg a fizikus óvatos szakvéleményével — valószínűsíteni tudta, hogy a karperecek eredetileg nem tartoztak a ,jászfényszarusi" honfoglalás kori leletek közé. A tematika vékonyodó szálát ismét becsületes közlés szakítja meg: Odor János 10-11. századi temetőrészietet, fölötte 12-13. századi gödröt és kemencét tárt fel Koppányszántó mellett. A közlést számos ötlet, Tolna megyei leletlista és egyéb hasznos információ gazdagítja. Odor János cikkére rímel Paszternák István és Takács Miklós tanulmánya, hiszen ugyancsak 10-11. századi temető(k)ről és Árpád-kori településről esik szó a régi adóságot (részben) törlesztő bő előzetes közleményben. Győrről lévén szó, hitelesen igazolhatom, hogy hősies vállalkozás múlt századi gyűjtésekben rendet rakni. A fiatalabb szerző hévvel, a tapasztaltabb megértéssel bírálja az elődöket. Nem lenne sportszerű az engem közelről érintő dolgozat részletes taglalása, itt csak két dologra hívnám fel a szerzők figyelmét. A temetők sorából (akármi-