Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

A szarmata telep értékelése (Vaday Andrea)

182 VADAY A. - HORVÁTH F. már a Kr. u. 2. század második felétől feltűnik a korongolt anyagban. A római export edé­nyeknél gyakrabban, a helyi egykorú fazekas termékeknél ritkábban fordul elő. 6 Ha a kompolti anyagot vizsgáljuk, akkor feltűnő, hogy az adalékanyagot nem egyfor­mán használják a korongolt és a kézzel formált házi kerámiánál. A korongolt anyagban kb. 1/10-e az adalékanyag nélküli kerámiának. A kézzel formált edényeknél viszont igen közel áll egymáshoz a két fajta kerámia. (20. grafi­kon) Ennek oka talán abban keresendő, hogy a házi kerámia készítéséhez használatos soványí­tatlan agyag kevésbé alkalmas a korongolásra, mint a soványított. Ez a probléma a kézzel for­mált kerámiánál nem okoz nehézséget. Ezek után nézzük, hogyan alakul a sová­nyításhoz használt anyagok mennyisége és mi­nősége házi kerámiánál. A kézzel formált anyag megoszlását mutatja a 27. grafikon. A korongolt házi kerámia ábrázolása a 22. grafi­konon látható. Mindkét csoportnál leggyako­ribb a homokkal való soványítás. A homok és kavics együttes használata a kézzel formált anyagnál viszont magasabb, mint a korongok­nál. Ugyanez mondható el a kavicsos soványí­tású edényekről. A többi adalékanyag csak kis mennyiségben fordul elő csak az edényekben. A kompolti anyagban több esetben fi­gyelhettük meg, hogy kisebb-nagyobb agyag­rögök voltak az edény anyagában. Ez nem je­lent soványítást, csak a nyersanyag elégtelen eldolgozására utal. Ugyanígy nem tartható itt szándékosnak kerámiaanyagában észlelhető kisebb-nagyobb mangánszemcse. 7 Feltehetően ez az alapanyag­ként használt agyag lelőhelyétől függően je­lentkezik ugyanis a nyersanyagban. A házi ke­rámiában a mangán az eldolgozatlan agyagrö­gös, kézzel formált edényeknél fordul elő. A csillám homokkal és kaviccsal kever­ten a korongolt és kézzel formált kerámia kö­zött egyaránt megtalálható, homokkal keverten és tisztán csak a korongolt házi kerámiában fordul elő, de nem nagy sűrűségben. A kom­polti csillámszemcsés anyagú kerámia nem azonos a késő-szarmata és hun kori ún. csillá­mos, szemcsés kerámiával. A késői időszakban ugyanis a csillámot nagyobb mennyiségben szándékosan használják soványítóanyagnak. Ettől a kerámia fémes fényt kap és ugyanakkor megnő a hőtűrő képessége, még a szabad tűz fölött is használhatják. 8 Elsősorban a kézi ko­rongolt főzőedények, bográcsok, fazekak, fe­dők, parázsborítók és kétfülű tálak készülnek ilyen anyagból. A tufa eddig nem fordult elő a Kárpát­medencei szarmata házi kerámia alapa­nyagában. 9 Itt Kompolton - ahogy már említet­tük a lelőhely leírásában - a mélyebb talajréte­gekben néha öklömnyi darabokban fordul elő a sárga, kissé márgás agyagrétegben a tufa. 1 0 Ez viszont utalna arra, hogy az ilyen nyersanyagú kerámiát helyi nyersanyagból készítették, de ugyanakkor nem zárható ki, hogy soványító anyagként szándékosan keverték bele a nyers­anyagba. A tufa ugyanis igen alkalmas az edé­nyek hőálló képességének növelésére." A ho­mokos tufaszemcsés anyag a kézzel formált, a kavics és tufa a korongolt és kézzel formált ke­rámiánál egyaránt megvan Kompolton. Meg kell még említeni a grafitos sová­nyítású kerámiát. Kompolton ez kizárólag a germán anyagnál fordult elő. Pannóniában a kelta vagy kelta hatású anyagnál ismert ez a so­ványítási mód. Mindenesetre lényegesen ki­sebb a grafit mennyisége a soványító anyag­ban, mint a kelta kerámiánál. A korongolt finom kerámiánál a kövér agyagot használják, jól kiiszapolva. Ritkán ugyan, de előfordul itt is az eldolgozatlan agyag­rög az alapanyagban, de ez csak véletlenszerű je­lenség, a fazekas hibája. Ahogy említettük, ritkán 0,5-1 mm átmérőjű mangánszemcsék vannak az anyagban, egy esetben faszén szemcsék kerültek a korongolt, jól iszapolt finom edény anyagába. A jól iszapolt kerámia Kompolton inkább matt, száraz felületű. Ezt részben magyarázza a lelő­hely talajtani adottsága, 1 2 részben az alacsonyabb hőfokon való égetésre utal. Sokszor az edények inkább kiszárítottnak, mint kiégettnek tűnnek. Gyoma 133. leletanyagában ez a fajta égetés nem fordul elő, viszont Ujhartyánon ez alkotta az anyag túlnyomó részét. A kerámia felülete igen hasonló a hamuszürke, matt felületű bereg­surányi pecsételt anyaghoz is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom