Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)
AZ ÚJKŐKORI LELŐHELY ÉRTÉKELÉSE 159 Fentebb négy „oltárka"-töredékről beszéltem. Van azonban egy ötödik töredék is, amelyet fenntartásokkal ugyan, de ide lehet sorolni. Ez egy vörösessárga, pelyvás és homokos soványítású, durva felületű edény aljtöredéke a 26.-99. obj.-ból (2. tábla 19). A fenék görbületének hiányából és a sajátságos belső törésfelületből azonban arra lehet következtetni, hogy a kisméretű, de vaskos falú edény szögletes volt. Különleges jellegét csak erősíti a díszítés módja: a cikk-cakkos vonaldíszek között az edény felületét - annak ellenére, hogy nem éppen díszkerámiáról van szó - vörösre festették, és a fehér meszes maradványok arra utalnak, hogy a vonaldíszek árkát esetleg mészbetéttel töltötték ki eredetileg. Ha helyesnek bizonyul a megfigyelés, hogy lapos, szögletes, vastagfalú edényke része ez a töredék, akkor abba a tárgytípusba kell sorolni, amely a neolitikum kezdete óta egész Délkelet-Európa különböző kultúráiban felbukkan és az új kőkor végéig a Kárpát-medencében is folyamatosnak tekinthető a jelenléte. 5 1 Ezek a tárgyak általában nem tartoznak a finoman megmunkált kisleletek közé, mégis valamilyen módon kirívó, gondos díszítés található rajtuk. Leggyakrabban - mint a kompolti lelet esetében is az edények oldalát díszítik bekarcolt cikk-cakk vagy meanderes mintával - és ez nemcsak a vonaldíszes körben volt elteijedt szokás, hanem olyan kultúrákban is, ahol a kerámiában használatos mintakincs és technika ettől eltérő. 5 2 A szakirodalomban az ilyen szögletes edénykéket „áldozati asztalkának", „oltárkának" vagy „libációs edénynek" értelmezik általában; saját véleményem is közel áll e megítéléshez. 5 3 Végül meg kell jegyezni, hogy - bár a vonaldíszes kultúrák kezdetétől gyakori e típus, 5 4 legközelebbi párhuzamai - hasonló anyagú, díszítésű szögletes töredékek - a Szakálháti-kultúra leletei között bukkannak fel. 5 5 Ezért, hasonlóan a másik két „oltárlap"-hoz, ezt a leletet is a Szakálháti-kultúra északra tolódása emlékanyagához lehet kötni. 2.2.4.4. Ismeretlen rendeltetésű agyagtárgy A 294. objektumból származik egy olyan agyagtárgy töredéke is (12.tábla 4), amelynek rendeltetése bizonytalan. A jól iszapolt, jól égetett, vöröses színű, homokos soványítású, lapos agyagtárgy felső része két szarvacskában végződik, ez alatt át van fúrva egy kerek lyukkal. Alja azonban töredékes, és ez teszi értelmezését bizonytalanná. Lehetne ugyanis egyszerűen nyakban viselt átfúrt agyagcsüngőnek tekinteni. Ilyen értelmezéshez azonban egyrészt hiányoznak a jó egykorú párhuzamok. Van egy gyakorlati oka is, amiért kételkedem ebben az interpretációban. Ha ugyanis ez egy amulett, akkor a megmaradt töredék is meglehetősen nagyméretű ahhoz, hogy nyakban viseljék. Ezen felül egy ilyen tárgy inkább az átlyukasztásnál szokott eltörni vagy esetleg félbetörik, de az aljához egészen közel aligha. Több érv szól a másik értelmezési lehetőség mellett. Eszerint a töredék egy nagyobb agyagtárgy darabja volt: fedőhöz tartozott, fogantyúként használták és éppen a fedőhöz való illesztése mentén tört el. Ezt az értelmezést már több hasonló lelettel alá lehet támasztani. A Kelet- és Nyugatmagyarországi középső neolitikumtól, tehát a vonaldíszes kultúra megjelenésétől kezdve megjelennek a figurális edényfogantyúk, és a késő neolitikum végefelé a Dunántúlon is, de különösen az Alföld északi részén igen gyakorivá válnak. Ezek a leletek éppen a középső és késő neolitikum határán bukkannak fel. Nyugatabbra a legkorábbi Lengyeli- és Morva festett edények kultúrájában jelennek meg, és az időszak végéig fordulnak elő a kultúrkör elterjedési területén belül. 5 6 A figurális edényfogantyúk a Dunától keletre is megjelennek a Lengyeli-kultúra leletei között, házmodellek formájában. 5 7 Az Észak-Alföldön pedig a kompolti településsel egykorú, és kissé fiatalabb időszakban igen gyakorivá válnak a hasonló leletek, itt a figurális fogantyúk általában állatvagy stilizált állat-alakúak. 5 8 A kompolti agyagtárgy két szimmetrikus „szarvacskája" ugyanakkor egy másik tárgytípusra is emlékeztet. Már az AVK korai szakaszában is előfordulnak olyan átfúrt csüngők, amelyeket „stilizált agyag plasztikának" neveznek az ásatok. 5 9