Enriqueta Vento Mir – Pierre Guerin koord.: Early Farmers in Europe - A korai földművelők Európában (1999)

Domboróczki László: Az újkőkor idősebb szakasza ÉK-Magyarországon, a Heves megyei régészeti leletek fényében

és az általa képviselt neolit életmód innen jó 500 évig nem terjedt tovább Éfelé. A bizonytalanságok ellenére, ez az érdekes tény mindenképpen magyarázatra szorul. Több vélemény is megfogalmazódott az elmúlt évtizedek során, és szinte valamennyi eshetőséggel számot vetett a kutatás. Felmerült, hogy helyi mezolit őslakosság állta útját a további térnyerésnek, és az is, hogy a Kőrös-kultúra Erdély-felől terjeszkedő csoportjai jelentettek volna akadályt, melyek a tokaji obszidián lelőhelyek kiaknázását célozták meg. újabban mindkét érv háttérbe szorult azzal a szedimentológiai, malakológiai és archaeobotanikai eredményeken nyugvó érvrendszerrel szemben, melynek értelmében a Kőrös-kultúra azért nem terjedt tovább É-felé, mert itt, a talajadottságok, a mezo- és mikroklimatikus tényezők, valamint ezekből következően a flóra és a fauna már oly mértékben változtak, hogy a paraszti gazdaságok túlélése ilyen környezetben már nem lett volna biztosítható. Eszerint, a kultúra É-i peremterülete már így is ökológiai csapdának bizonyult, ugyanis itt, kontinentális klimatikus adottságok között, a mediterrán térségben még sikeresen termeszthető növények és tenyészthető állatok már tűrőképességük határához érkeztek, azaz a mediterrán környezetre kifejlesztett létfenntartási stratégia itt már nem volt fenntartható. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem. Az biztos, hogy az élelemtermelő életmódra való áttérés az ie 6. évezred közepe táján szinte egy csapásra bekövetkezett az Alföld É-i részén, és a domesztikált reached its northern borders at an early stage. We do not know why, but the Körösculture and the Neolithic lifestyle represented by it did not spread to the north from this boundary during those 500 years. Despite the uncertainties an explanation for this interesting phenomenon must still be attempted. In the last decades several opinions have been expressed and almost every possibility has been taken into account. It was thought that either local Mesolithic populations hindered the Körös culture from occupying the northern plain, or that the Transylvanian branch of the Körösculture (the Kris culture), which utilized the rich obsidian resources of the Tokaj region, stopped the further invasion. Today, both these theories are gradually being replaced by a new system of reasoning that is based on a combined sedimentological, malacological and archaeobotanical approach. According to this approach it was a complex combination of environmental factors that hindered the further spread of the Körös culture to the north. The different soil types, the meso- and microclimatical endowments, and the flora and fauna were changed to such a level that the survival of the farmsteads could not have been guaranteed. Following this reasoning, the northern periphery of this culture was already in an ecological trap, since those plants and animals that in the Mediterranean could have been kept successfully, here reached the limit of their range. Accordingly, subsistence strategies based on this combination of domestica22