Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)
Kecskés Péter: Gyöngyöspata mezőváros történeti borkultúrája
Ezekből mutatunk be kettőt, melyek pincesoron állnak. A nagyméretű vályogtéglából épült, felmenő falú gádorból lépcsősor vezet a sárga homokkőbe („iszap") vágott pincesípba, majd a három méter szélességű pincébe (12. kép). E présházas lyukpince egyenes oromzatú nyeregtetejét korábban létrás zsúp fedte, pincéjét pedig nagyjából dongaboltozatos formájúra vágták széles pofájú csákánnyal. 39 Sár kötőanyagba rakott terméskő falú gádorral épült az a présházas lyukpince, amit andezittufába vájtak. A filoxéravész előtti szőlőfeldolgozó eszközökkel rendelkező gádort kváderkövekből rakott pincesíp köti össze a vakablakos bortároló hellyel (13. kép). 40 Mindkét pincében elfért két ászokfasoron 3-6 darab három akós hordó. A geomorfológiai tényezők a patai pinceépítést úgy határozták meg, hogy az épületnélküli lyukpincék sora a Váralján alakultak ki. E koraközépkorban lakott területen - nem datálhatóan a hegy felé lejtős, nagyjából dongaboltozatos kiképzésű, „csákánynyal vájt" folyosós pincékben egy sor hordót tudtak elhelyezni. A pince bejáratát „szárazon rakott" és kiékelt hordalékkőből alakították. A szűk pincelejárat két oldalát a további pincék felé támfallal erősítették meg (14. kép). Az ilyen „zsellérpincék" száma korábban lényegesen több lehetett, mert a pincék elé présházat (gádor és tornác) építettek. E kisméretű, szellőzetlen „likak" datálhatatlanságuk ellenére nem biztos, hogy csak XIX. századiak. A négy pincecsoport közül a legújabbnak ítélt alszögiek is őrzik azt a valószínűen XVIII. századi építési hagyományt, ami a helyi és hozott (Szűcsi, Tar) kőből készült (15. kép). A pinceépítésben közreműködők között a szájhagyomány számon tartja a szűcsi, solymosi és tari kőműveseket. Gyöngyöspatán a vályogból építkezés a XIX. század közepén elkezdődött. A téglaméretekből tudtak az adatközlők kormeghatározásra utalni. Az andezittufába vájt pincék értékét és régiségét az adatközlők „nagyobbra" tartották.
