Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Császi Irén: Az életkorhoz kapcsolódó szokások Hevesen

keresztszülők nevét kapták. Befolyással volt a pap, továbbá, ha a naptárban a születéshez közel eső névnapra esett a választás. A katolikusok általában védőszent nevet is adtak második névként gyermeküknek. Előfordult a harmadik név anyakönyvezése is, és egy esetben a tanító négy elemből álló nevet adott gyermekének. Megfigyelhető, hogy a keresztény (bibliai és martirológiai) nevek a gyakoriak. A bibliát és a legendákat ismerő szülők példaképül adták gyermekeiknek vagy egy védőszent oltalmába állították őket. A katolikusok 1911-ben 163 fiúra 36 keresztnevet, 147 lányra 28 keresztnevet adtak. A református névadásnál tízévenkénti gyakoriságot vizsgálva, 1922-1932 között 52 fiúra 20 keresztnevet, 65 lányra 28 keresztnevet adtak. Általában kettő, de előfordul hogy három nevet anyakönyveztek. A huszadik század első évtizedében gyakori nevek a következők: A) a katolikus férfinevek között: János, József, László, István, Lajos, Pál, Sándor, Zsigmond. B) református férfinevek között: az előbbieken kívül Mihály, Ferenc, Károly. C) a katolikus női nevek közül: Mária, Erzsébet, Ilona, Julianna, Margit, Anna, Etelka, Piroska. D) református női nevek közül: a fentieken kívül, Rebeka, Eszter, Zsuzsanna. Adatközlőim közül a húszas években keresztelt gyerekek esetében többen úgy emlékeztek vissza, hogy gyermekük nevét az anyós határozta meg. Általában a fiúk az édesapa nevét, a lányok vagy az édesanyáét vagy a nagyszülők közül az apai ágból kaptak nevet. A két világháború között születetteknél már megfigyelhető a változás, vegyes vallású házasságban az édesanya dönti el gyermekei nevét. A gyermekágy az édesanya avatásával ért véget. Több eltérő időszakot találtam az avatás idejére. 1920 körül szülés után a második héten volt az avatás, a negyvenes években együtt végezték a keresztelővel. Szülés után nyolc nappal volt a keresztelő és az avatás. Mikor megkeresztelték a pici babát, átadták az édesanya karjára, égő gyertyával avatták az anyát. Az avatás után a korábbi megszokott életét élhette az asszony.