Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Veres Gábor: Népi kézművesiparok Hevesen

A II. világháborút követő szövetkezetesítésnél az eszközöket, a technikai feltételeket is meg kellett teremteni. Ezt pedig úgy érték el Hevesen is, hogy a jelentősebb kisipari üzemek, illetve kézműves iparosok gépeit és szerszámait sajátították ki a ktsz számára, munkájuk annyiban szakosodott, hogy az alapanyag előkészítésére asztalosokat rendeltek melléjük. Az asztalosoknak munkájuk jellegéből adódóan több ktszben is szerep jutott, attól függően, hogy épület- vagy bútorasztalosként dolgoztak, de 1949-ben csak asztalosokat tömörítő ktsz-t is létrehoztak. Heves történetének minden korszakában dolgozott asztalos a helyi igények kielégítésére. 1828-ból Panyik András önállóan dolgozó asztalosmester neve maradt fenn. Több családban szállt ez a mesterség is apáról fiúra. Az egyik legrégebbi asztalos dinasztia Heves XIX-XX. századi történelmében a Mezey család volt. A családi emlékezetben számon tartott legelső asztalosmester Mezey Mihály volt, aki 1830 körül született. Fia Mezey András (1863-1933) alapította az Erzsébet téri műhelyt 1887-ben. A XIX. század végén még készítette és festette is a hagyományos paraszti bútorokat, tulipános ládákat, rózsás nyoszolyákat, melyek mintáit újjal és gumiceruzával készítette. A századfordulón hozta létre háza Erzsébet térre néző helyiségében boltját, ahol a műhelyében készült temetkezési kellékeket árusította. A műhelyt fia Mezey András (1899-1973) vette át 1927-ben. Mezey András legemlékezetesebb munkái közül az Újtelep építése emelhető ki, ahol pályázat útján 50 db ONCSA-ház tetőzetének és nyílászáróinak elkészítését kapta meg. Heves kézműves iparáról a pontosabb kép felrajzolásának alapvető akadálya, hogy a településen átsöprő történelmi viharok az erre vonatkozó írásos dokumentumokat sem kímélték. Azok az emberek, akik még emlékezhetnek a hagyományos munkafolyamatokra, az iparosok háború előtti gazdasági és társadalmi viszonyaira, már jócskán túl vannak a nyugdíjas koron. Heves kézművesiparának történelme iránt érdeklődők, s azok, akik a hagyományok feljegyzését fontosnak tartják az idős mestereknél, ma még gazdag adatgyűjtést folytathatnak.