Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Bevezető

század végétől a város fokozatos fejlődésnek indult, de soha nem nyerte vissza azt a rangját, ami korábban megillette. Az elmúlt évtizedekben Heves járási székhely volt, közigazgatási, egészségügyi, kereskedelmi és oktatási centrum szerepét töltve be a térségben. 1984-ben kapta vissza városi rangját, továbbra is ellátva térségi feladatait. A város lakói szorgalmas emberek, akik régen kertészkedéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, de napjainkban is kevés az olyan család, amelynek megélhetésében ne játszana fontos szerepet a mezőgazdaság. Az ipari termelés az elmúlt évtized gazdaságpolitikája következtében visszaesett, így városunk hasonló gondokkal küzd, mint az ország számos, hasonló kisvárosa. Nehézségeink ellenére a múlt tisztelete, a népi hagyományok szeretete mélyen él a hevesi polgárokban. Dicséretes, hogy ebben a kisvárosban oly sokan foglalkoznak tudományos szinten és alapossággal városunk történetével. Büszkék lehetünk a körünkben megjelent Vörös Dezső tanár úrra, akinek számtalan tanulmánya jelent meg, s akinek írásaiból tudhattuk meg, hogy Hevesen jártak többek között olyan neves művészek, irodalmárok, mint Blaha Lujza, vagy mint Bródy Sándor. De ugyancsak a hála hangján köszöntöm Kiss Gábor tanár urat, aki Heves oktatását és a középiskola történetét is feldolgozta, illetve nem utolsó sorban Gyimesiné Gömöri Ilonát, aki szakdolgozatát nem kisebb témáról írta, mint a hevesi református egyház története. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet - Báder Miklósné vezetésével - a palóc népművészet sajátos hagyománykincsét őrzi, világszerte ismertté téve a paraszti szövéskultúra értékeit. Vagy említhetem azt a Dobroviczki Ferencet, aki hosszú évtizedes gyűjtőmunkája eredményét, nevezetesen a sakkélet szinte valamennyi, nagyon értékes relikviáját a városnak ajándékozva lehetővé tette, hogy a világon is ritkaságnak számító sakkmúzeummal a mi városunk büszkélkedhet.