Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Veres Gábor: Népi kézművesiparok Hevesen

mértékű ellenségeskedéssé fajult, hogy az iparkamarának rendeletben kellett szabályoznia az iparosok vásári kirakodását. A rendelet szerint először a helyiek, majd a járás- és megyebeliek, végül a távolabbi vidékekről érkező iparosok pakolhatták ki termékeiket a hevesi vásáron. A lakhely szerinti sorrendiség azonban nem volt elegendő a szabályozáshoz, mert Hevesen a két legnagyobb iparos számmal bíró mesterség képviselőinek sorrendjét is szabályozni kellett, a viták, ellenségeskedések elkerülése miatt. A hevesi cipészek és szabók kirakodási sorrendjét az iparigazolvány keltezésének dátuma határozta meg. A régebbi keletű engedéllyel rendelkezők élveztek - a rendelet szerint - elsőbbséget. Míg a XIX. század második felében véglegesen felbomlott céhek a versenyt mesterségesen korlátozták a segédek számának, munkaidőnek stb. a szabályozásával, addig az ezt követő évtizedekben a szabadpiaci verseny törvényes feltételeit teremti meg az állam. Alkottak olyan szabályokat is ebben a korszakban, mely az iparosokat védi az alapvető társadalmi együttélési szabályokkal szemben is. Egy miniszteri rendelet például azt mondta ki, hogy „ha az iparos éjjel nagyobb zajjal járó tevékenységet folytat, közcsendháborítás nem állapítható meg". Az említett rendelettel a Heves és Vidéke 1931. február 22-én megjelent száma is foglalkozott. A milleneum és 1945 között Heves kézműves ipara töretlenül fejlődött. A II. világháborút követően az iparosok is jelentékeny anyagi és emberveszteséget szenvedtek. A műhelyek, szerszámok nagy része a település lakosságának kitelepítése során megsemmisült. Veszteségeiket - az újonnan váltott engedélyek számából következtetve - hamar pótolták. A háborús éveket követően a háztartások és a gazdasági munka újraindításában, újjászervezésében nagy szerepet kaptak. 1945 után a hevesi kézművesipar szervezete hasonló képet mutat, mint azt megelőzően. A legtöbb engedélyt a cipészek, valamint a férfi és női szabók kérték a hatóságtól. Őket követte a kovács, fodrász-borbély, kerék- és kocsigyártó, valamint