Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

B. Papp Györgyi: Heves város XVII-XVIII. századi betelepülésének vázlata

pülést 1697-ig az egri kamarai prefektus vezette, amikor Glöckelsberg Dietrich János Henrik megvásárolta azt a Poroszló, Átány, Erdőkövesd és Pély községekben található kamarai birtokokkal együtt. A következő évben be is iktatták azok birtokába, de Heves tárgyában a Nyáryak jogán özvegy Dorogfy Istvánné született Mocsáry Anna tiltakozott az eljárás ellen. Hosszú pereskedés vette ezzel kezdetét. Az új birtokos megjelenése mégis pozitív változást hozott, mivel megkezdődhetett a város benépesülése. Beköltöztek Hevesre az egykori kishevesiek. Egy tanúkihallgatási jeyzőkönyvből, amely a már említett birtokjog miatti pereskedésről tudósít, a legelső visszatérők neveire derülhetett fény. Erős Péter, Ambrus Gergely, Erős Pál, Kis István „ki ki minyájan mint az ősz galambok ollyan öreg voltak minyájan Kis Hevesen laktak török Üdéjében a Török Üdéje után pedigh ide be jővén Nagy Hevesre, ugyan ittis haltak meg". Velük érkeztek még Kishevesről: Kalmár Jakab, Juhász János, Nagy János, Veeres János, Bálás Pál és Bencsik János. Családjaikkal együtt őket tekinthetjük a majdan terebélyesedő közösség magjának. Későbbi összeírásokból is kitűnik, ezek a családok véglegesen itt maradtak. A környező, szomszédos vármegyék településeiről is érkeztek „új honfoglalók". Legtöbbjük háborús menekült volt. 1697-et követően főleg Mezőszemere, Ónod, Mezőkövesd községekből vándoroltak ide. Ekkor indult el a nemzetiségiek betelepedése is. Elsőnek a rácok jelentek meg a megyében. Eljutottak Gyöngyösre és a körülötte lévő falvakba, valamint Egerbe. Hevesen is hosszas tartózkodásra akarta bírni őket 1698-ban Glöckelsbergné azzal, hogy háromévi adómentességet kért a letelepedni akaró „valami szegény rácok" számára. A gesztus nem önzetlen segítség volt. Az elnéptelenedett területek újra műveléséhez sok jobbágyra volt szükség. A földbirtokosok ezért különböző kedvezményekkel próbálták a földjükre csalogatni, később odakötni a még vándorló parasztokat. Glöckelsbergné ígérete mégsem valósulhatott meg gyorsan, mert a következő évi adókivetéskor 418 Ft-ot vetettek ki a