Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)
Krupa András: Jeles napok a mátraaljai szlovákoknál
Kisnánán feketevasárnapon (Cierna hedel'd) hordták a Muriénál, ill. pontosabban: jártak vele. A mai legidősebb asszonyok mind részesei voltak. Rendszerint régebben 8-10, később 6-7 éves barátnők - mátkák (mátki) álltak össze, általában 4-5-7-en vagy 8an. Mindegyikük karján kosár volt az adományok számára. A kisnánai tavaszköszöntés nem azonos azonban a tél- vagy a halálkihordás, a Morena-jávás szokásával, inkább emlékeztet a második fordulójára, a szlovák ajándékgyűjtő zöldághordásra vagy a magyar pünkösdölő lányokra, holott az elnevezés, a Muriena, a Moréna névváltozata. Murienának nevezték Liptóban, Túróéban, Marmurienának Árvában (így idézte néhány asszony Kisnánán is) 12 . A lányok, közül az egyik, akit „elsőnek" (ona bola prvá) vagy menyasszonynak (mladuha) tekintettek, virágból vagy ruhaanyagból (z ruzi l'ebo z rondí) koszorút viselt a fején, s az ő neve pedig Muriena volt. Egyébként valamennyien szép ruhákba, piros szoknyákba öltöztek, hajukról színes szalagok lebegtek. Házról házra jártak. Amelyiknél megálltak, a Murienát jelképező lányt körülvéve mozdulatlanul énekeltek, ők sohasem táncoltak az éneklés közben. Énekükért tojást, pár fillért, előfordult, hogy napraforgóból vagy tökből sajtolt olajat (z t'ekvici ol'ej) kaptak. Énekük a hazai tél- és halálkihordó, tavaszi zöldágat hozó szokás énekváltozataitól teljesen eltért, mert apokrif egyházi-vallásos ének volt, amely Istent dicsérve a keresztre feszített Krisztus szenvedéseit tolmácsolja. A feledés következtében több rövidebb változata gyűjthető még, teljesebb szövege és dallama így szól: Podakujme pánu bohu az dávajme cizdú hvalu jemu. Tri a tricat' roŐkóv pracovat', a na svetom krízi umret'í mad. Láma-láma mátka ceruzi, nezvedela si na svetom krízi, a tá krivoâpo nom t'iekla s hlávki z bocka éistiho zivotu. (Köszönjük meg az Úristennek, s adjunk tiszta hálát neki. Harminchárom évet dolgozni, s a szent kereszten meghalni. Töri az anya a ceruzát, nem ismerte fel a szent kereszten, és az a vér folyt le rajta a fejéről, az oldaláról, a tiszta életé. 12 HORVATHOVA, Emília, 1986. 158-164.
