Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)

Krupa András: Jeles napok a mátraaljai szlovákoknál

karácsonyestén, ill. énekeltették a gyerekekkel, akik azután elmentek vele kántálni. A szálláskeresés balladája, a betlehemes szövegből lett karácsonyi énekek a mátraalj i szlovákok értékes kincsei, melyek gazdagítják a hazai szlovákok folklórját, és sajátos elemeikkel lokális jelentőségük is van. A karácsonyi verses köszöntők emléke csak a pásztorjárással kapcsolatban maradt meg. Kisnánán a helyi pásztorok, a csordás (kraviar), a kondás (gondás), a kecskepásztor (kozár) Ádám-Éva napján reggeltől estig járták végig a falu házait, s ahogy ma mondják: Na kabáce zme hocfifi. Hát pláca bola. (Túrós lepényért jártunk. Hát ez volt a fizetés.) A lepény krumpliból készült, a tehetősebbek raktak bele egy kevés túrót. A lepényeket hátikosárba (hát'ik) vagy tarisznyába gyűjtötte a pásztor és családja. (Adatközlőnk kislány korában a kondás apával ment, s ő vitte a háfikot. Annyi lepényt szedtek össze, hogy egész héten át csak ezt ették.) Volt azért, ahol karácsonyi mákos kalácsot is adtak. A pásztorok mindig külön-külön jártak. Magukkal vittek nyírfaágakat (brezovnik, brezovce). A pásztor a házba lépve először köszöntőt mondott. Az elterjedtebb változat az ország északi sávjában - Zempléntől, Bükkön, Mátrán, Pilisen át Bakonyig - élő szlovák katolikusoknál szinte egyeduralkodó köszöntő helyi variánsa: Vinsujeme, vinsujeme tielo kraőúnske sviatki, zebi dau boh vsemohúci stast'ia, zdravia, hojnvo bozskvo pozehnahia. (Köszöntjük, köszöntjük a karácsonyi ünnepeket, hogy a mindenható Isten adjon szerencsét, egészséget, bőséges isteni áldást.) A másik kisnánai köszöntőfajta változatait a hazai szlovákoknál rendszerint kisfiúk recitálták országszerte, foként evangélikusok. Adatközlőnőnk szerint ezt is a pásztor mondta: Ja som mali kukoráéik, (Én kis kakaska vagyok,