Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)

Petercsák Tivadar: Erdei foglalkozások, famunkák a mátrai szlovák falvakban

A faeszközök gyártásának a jelentősége és az ezzel foglalkozók számának növekedése a XIX-XX. század fordulóján következett be. A lélekszám növekedésével nem volt arányban a termőföld növekedése (1890-ben 116, 1910-ben 299 lakos, a termőföld 43 holdról 66 holdra nőtt

21

. Az életfeltételek nehezülése miatt megnőtt a faeszközök gyártásának a jelentősége. A XX. században bekövetkező technikai újítások, modern gyári készítésű eszközök megjelenése nem csökkentette a hutaiak készítményei iránti keresletet, sőt egyre többen foglalkoztak vele. A versenyben a két világháború közötti évtizedekben a minél díszesebb, tetszetősebb termékek voltak a keresettebbek. Ugyanilyen célból készítettek 14 fogú gereblyéket a korábbi 12 fogú helyett. A XIX-XX. század során jelentősen változott az értékesítés módja és körzete is. Míg a múlt század második felében helybe jöttek a vásárlók, illetve közvetítő kereskedők útján értékesítették áruikat, addig a századfordulótól az asszonyok a hátukon hordták 30-50 km-es körzetbe eladni, vagy fogadott szekérrel a környékbeli nagyobb vásárokba jártak. Az 1940-es években a hutaiak vásározási körzete minden égtáj felé 50-60 km-re és mintegy 200 falura terjedt ki. 1945 után a megalakuló állami erdőgazdaságok és a bányászat sok embernek adott munkát, ennek ellenére még az 1950-es évek elején is 45 fafaragó dolgozott a faluban

22

. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a mátrai szlovák falvak famegmunkáló tevékenysége, a faszénégetés, cserhántás beilleszkedik abba az általános képbe, amely az Északi-középhegység belsejében települt községek népét jellemzi függetlenül attól, hogy a lakosság magyar vagy szlovák anyanyelvű. A meghatározó 21 K. CSILLÉRY Klára 1955.a. 366. 22 K. CSILLÉRY Klára 1955.a. 370-371.