Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)
Nemes Lajos: Szlovákok XVII-XVIII. századi Heves megyei betelepedésének vázlata
pesre, Alsósztregováról pedig Tarnaszentmáriára költöztek be szlovák családok 9 . A felsorolt adatokból kitűnik, hogy a XVIII. században szlovák többségű, vagy jelentős szlovák népességgel rendelkező településekre az 1720-as évekig többnyire egy városból, vagy az adott településről és a környékéről költöztek a Heves megyei befogadó helyre az új lakosok. így például Domoszlóra 1692-től kezdődően folyamatosan vándorolnak Kishont megyéből a telepesek, zömmel Klenócról, majd 1704-től van adatunk a közelében fekvő Fűrészről, Hacsóról, Tiszolcról, Rimabányáról, Rimakokováról és Rimaszabadiból való betelepedésről. Hasonló eredményre jutunk Kápolna és Terpes benépesülésével kapcsolatban is. Kápolnára 1692 és 1716 között csak a Kishont megyei Klenócról költöztek be szlovák telepesek (1692, 1698, 1700, 1702, 1711, 1715 és 1716). Ezt követően az ugyancsak Kishont megyei kraszkói, orlajtöréki és rimabányai lakosok betelepedéséről van adatunk. Terpesre szintén a Kishont megyei Fűrészről, Kraszkóról és Rimabányáról van szlovák migráció. Más képet mutat a XVIII. században ugyancsak jelentős szlovák lakossággal rendelkező Tarnaszentmária benépesedése. Ide 1706-ban és 1709-ben a Nógrád megyei Alsóesztergályról, 1719ben Garábról, 1720-ig Alsósztregováról, a Kishont megyei Kraszkóról (1710, 1717) és Susányból (1716), a Gömör megyei Visnyóról (1717, 1718, 1719), 1720-ig pedig Murányaljáról és Ratkóról volt beköltözés. 1720-1723 között már elvándorlásról is van adatunk. Ekkor Domoszlóról Békéscsabára költözött át néhány család. Ugyancsak Domoszlóra vándorolt 10 család 1739-1740-ben a zólyomi Oszebrla és Valaszka faluból, egy az árvái Strecsenáról, egy Rimabányáról, egy a gömöri Balogfalvárói 10 . 1742-ben Markazra van migrációs adatunk a Gömör megyei Annafalváról és a Kishont megyei Klenócról. Ugyancsak szlovákok népesítették be 1741-ben Szajlát is. 9 NEMES Lajos, 1994. 81-94. 10 SOÓS Imre, 1975. 147.
