Cs. Schwalm Edit szerk.: Néprajzi kutatások Gyöngyös környékén (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 10. Eger, 1994)

Selmeczi Kovács Attila: Kallómalmok Gyöngyös környékén

Selmeczi Kovács Attila KALLÓMALMOK GYÖNGYÖS KÖRNYÉKÉN Az elmúlt évszázadokban Gyöngyös szőlőművelése, bora mellett posztóiparáról, szűrkészítéséről volt híres. Győrffy István szerint a gyöngyösi szűrszabó központ a múlt század utolsó harmadára nőtte ki magát olyan jelentőssé, hogy messze földre, az Alföldön pl. Mezőtúrig eljutottak termékei

1

. 1863-ban 42 szűrszabó mester 16 segéddel és 5 inassal látta el a várost és környékét. A szűrszabók ez időben 90 csapótól vásárolták meg a helyben készített gyapjúposztót

2

. Az évszázadokon keresztül népes csapó céh nemcsak a helyi igényeket elégítette ki, hanem a pesti és a DunaTisza közötti szűrszabók is többek között a gyöngyösi csapóktól szerezték be posztószükségletüket

3

. A csapó céhről 1672-ből fennmaradt adat

4 arra utal, hogy „a hódoltság második felében is döngölték a posztónak valót a Benepataki kallómalmok"

5

. A csapók jelentőségéről az is tanúskodik, hogy a város kapuinak egyikét Csapó-kapunak nevezték. 1781-ben a város tűzvédelmére tett hozzájárulásuk mértéke (30 forint) megegyezett a legtehetősebb céhekével (csizmadia, varga, szabó). Említést érdemel, hogy ugyanebben a kimutatásban az adakozó céhek sorában szerepel „Az Posztósok 10 Rf megjelölés is

6

. Az 1810-es Cannonica Visitatio szerint a Szent Bertalan templomban a Kisboldogasszony oltára a kallósoké volt

7

. A későbbiekben azonban ismét csupán a csapó céhről történik említés. Pl. 1832-ben a 83 csapó még a pesti szűrszabóknak is szállított posztót, akik a finomabb fehér, valamint a durvább szürke és fekete posztót a 1 GYŐRFFY István, 1930. 171. 2 HORNER István, 1863. 48. 3 GYŐRFFY István, 1930. 78. 4 DEZSÉRIBACHÓ László, 1941.221. 5 SZAKÁLY Ferenc, 1984. 166. 6 vö. LÖFFLER Erzsébet, 1984. 299. 7 LÖFFLER Erzsébet, 1984. 290.