Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Cs. Schwalm Edit: A palócok díszítőművészete

A felföldi szövetkezetek közül a hímzés csak Recsken kap a szőttessel azonos hangsúlyt. A vagdalásos és keresztszemes hímzések igen magas művészi fokon fogalmazódnak meg, Bárdos Sándorné (Népművészet Mestere) tervező munkája nyomán. Szécsényben nem kap ilyen szerepet a palóc hímzés. Az országos kiállítások tanulsága és az ott kapott díjak szerint, az 1960-as végén végén fellendült amatőr népművészeti mozgalom karolta fel a palóc tájak különböző hímzéseit. Igen kiemelkedő munkák születtek. A Palócföldön a faragás nem maradt olyan élő művészeti ág, mint pl. a Dunántúlon. Az idősebb nemzedékből a Nógrád megyei Herczeg Mihály nevét említhetjük, aki a palóc dombom faragást, illetve ezzel párosítva a fémberakást viszi tovább. A Heves megyében dolgozó Ostoróczky József szintén szigorúan ragaszkodott a domború faragáshoz. Az áttört faragású nógrádi palóc bútorok stílusát Egri István elevenítette fel. Domanovszky György megfogalmazása szerint „népi szellemű"(?!) bútorokat készítettek az egri és a hevesi népművészeti és háziipari szövetkezetben. A fazekasság a népi iparművészeiben ma nincs képviselve. A gazdag szücshagyományok felélesztésére is csak néhány amatőr népi iparművész tett kísérletet. A hagyományos viseletek alkotó továbbfejlesztésében többen is szép sikerekei értek el. ízléses, szép ruháikat sokan hordják, művészi tevékenységüket a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerése is igazolja (Kovácsné Kis Juló, Fehér Jánosné, Erdész Judit).