Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Cs. Schwalm Edit: A palócok díszítőművészete

rokonainak. Temetéskor, a templomi keresztre kötött kendő a papot illette. Tarisznya. A palócok jellegzetes teherhordó eszköze. Nógrádban szötteshímmel, Hevesben legtöbbször hímzéssel díszítették. Kiemelkedő szépségű a búcsústarisznya és a gyerekeknek szánt kis iskolás tarisznya. Ezeket gyakran névvel vagy monogrammal látták el. A férfi viselet darabjai közül gazdag hímzésével a vőlegénying vagy jegying emelkedik ki, amit a menyasszony varrt, de legtöbbször specialistával, varróasszonnyal készíttették el. A szőttesekhez hasonlóan a táji eltérések itt is megfigyelhetők. Nógrádban gazdagabb, dúsabb a hímzés - helyenként már zsúfolt és gyakran színesebb (pl. Kazár környékén). Heves megyében egyszerűbb a hímzés szerkezete, motívumkincse, de igen változatos a hímzötechnika. Borsodban a hímzés alig hangsúlyos, keskeny sávban komponált. A hímzések másik sajátossága, hogy a diszítőmüvészeí minden ága közül ez a leggazdagabb, a legváltozatosabb. Fél Edit megfogalmazása szerint, ez a legegyénibb műfaj, hiszen készítői parasztasszonyok, egyéniségük, fantáziájuk, alkotókedvük — bár a közösség által elfogadott keretek között - de itt bontakozhat ki legjobban. Szinte elmondhatjuk, hogy ahány falu, annyiféle kis stíluscsoport. De jól kimutathatók kistáji jellegzetességek is. Pl. az Eger patak völgyében készített lakástextilek cakkos szélében fehér laposhímzéses szőlöindás-fürtös motívum van, fölötte általában egy egyszerű keresztszemes mintacsík. A Mátraalja falvaiban (Párád környéke) általános a szálvonásos-vagdalásos technika (subrika) és a keresztszem együttes alkalmazása. Kazár környékén nagymérvű az áttörtségre való törekvés (vagdalás, slingelés). A népviseletek ismertetésére jelen keretek között nem térek ki, hiszen olyan óriási terület. Itt még inkább elmondható, „ahány ház, annyi viselet". Irodalma igen gazdag. A legfontosabb publikációk közül Fél Edit, Flórián Mária, Kapros Márta, valamint Varga Marianna összefoglaló tanulmányát említem, ami a palóc monográfiában jelent meg.