Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Cs. Schwalm Edit: A palócok díszítőművészete

E kötet szép számmal közöl sok olyan ház-, házoromzat-, oszlop-, kapurajzot és fotót, ami pótolhatatlan értékű, hiszen zömük azóta elpusztult. A hagyományos lakóház etnikai jellemzőit Bakó Ferenc foglalta össze a palóc monográfia III. kötetében. Ebből - a díszítőművészeti szempontból is érdekes házoromzatokra, tornácokra vonatkozó fejezetek lényegét nézzük meg. Bakó Ferenc megállapítja, hogy a díszített deszkaoromzat 1850 kőiül tűnik fel, legkedveltebb motívum a lóherelevél alakú 3 lyuk, a kifűrészelt kereszt, félhold, csillag és szív. A deszkaoromzatok Nógrádban és Heves megye nyugati részén domináltak. A vályog és kő oromfalakat a XIX. század vége felé mind nagyobb terjedelemben fedik plasztikus díszítmények. E díszes oromzatok kialakulása a városi, falusi kőfaragó- és építőközpontok körcetéhez köthető Észak-Heves, Borsod és Gömör megyében. Ezek közül jelentősebb Eger és környéke, a Bán-völgye, az Erdőhát, a Hangony és a Sajó völgye. A ház jellegzetes kiegészítő- és díszítőeleme a tornác is. Egy XVIII. századi okirat szerint Eger környékén 1743-ban már tornác használatával számolhatunk. A Jfaoszlopos tornác az .alföldi. műveltségi zónákkal közös építészeti vonás, a kőoszlopok különböző fajtája viszont e terület építészeti sajátossága. A palóc bútorokról is egy kitűnő összefoglaló munka jelent meg, szintén a palóc monográfia III. kötetében, Csilléry Klára tollából. Ehhez az anyaghoz jó alapkutatást jelentett a három megye néprajzi gyűjteményeinek bútoraiból válogatott kiállítás, valamint Zólyomi József történeti kutatásai. A palóc házak egyik legjellegzetesebb és legtovább megmaradt darabja volt a menyasszonyi kelengyeláda, az ácsolt láda vagy szekrény. Mátraalmáson (vagy Szuhahuta) 1928-ban még rendeltek egy faragó specialistától szekrényt. Két jellegzetes formája ismeretes e vidéken: egyik a gömöri ácsolt láda. Ezek nagy mesterségbeli tudásról tanúskodnak, finom, vékonyra kidolgozott deszkából készültek, magas, karcsú felépítésűek, körzővel, vésővel készített mértanias díszítésük igen gazdag. Gyakran évszámosak. A koraiak között a bükkfa vöröses színét növényi festőanyaggal is fokozták, az egyes mintaelemeket feketével emelték ki. A Palócföld határain belül, a Mátrában, Bükkben is volt néhány készítő központ