Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Kriston Vízi József: Népi gyermekjátékok a palócföldön

Hol a budi kulcsa?" „PÉTER, alig vagy egy méter. " „SÁNDOR, Kenyérhajért táncol. Cigánylányért kesereg, Haluskáért pityereg. " A más faluból vagy a település más részéből valók hagyományos csúfolása, vagy legalábbis a csúfoló rigmus ismerete szinte kötelező volt a gyermekek körében. Még akkor is, ha ennek valós vagy mesés-tréfás mozzanata már elhalványult. A tréfás felelgetős és beugrató rigmusok is gyakorta csapnak át a nagyobbak nyers, olykor trágárságot súroló hangnemébe. Ezek egy része a közösségi, ünnepi szokások parodisztikus megjelenítése során volt gyakoribb (farsangvége, lagzi hajnala, fonó). A gyermekmondókák sajátos, különálló csoportját alkotják a kiszámolok vagy kiolvasok, amelyek lényege az, hogy egyszerű, jól skandálható, dallamos szöveg (pattogó) elmondásával - mintegy sorsszerűén - szétválasszák a csoportos játékra vállalkozókat. A tapasztalat szerint gazdagságukat jelzi az is, hogy az azonos lefolyású játékok kezdetét gyakorta más-más kiszámolóval indították. A magyar nyelvterületről származó ilyen jellegű gazdag kiolvasó mondóka-anyagot megismerve és elemezve összevetettük azokat a régiónkról közölt, valamint általunk gyűjtött adatokkal, megállapíthattuk, hogy ezek egy csoportja sajátosan és tipikusan a Palócföld népének sajátja. Istvánffy Gyula 1800-as évek végi palóc népköltési gyűjteménye után még csaknem egy évszázadig elevenen élt az alábbi kiszámoló-típus, illetve annak ősi fordulatsora: „ Egyedem-begyedéin, csobolyó, kecskerágó mogyoró. ». Jómán, fodonnán, Kétsüvegű boszorkány. Ha én kismadárka volnék Gyöngyszemecskét sZedegélnék.