Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)
Kriston Vízi József: Népi gyermekjátékok a palócföldön
„ Viszem a búzácskát Istenkének Viszem - viszem - viszem. " Ha pedig leszállott, így: „ Elejtettem, elejtettem! " Nógrádmegyeren a fííben hanyatt fekvő kislányok az égen felfedezett pipiskéhez így beszéltek: „Pipiske, hol apád? Gát alatt. Mit csinál? Kutat ás. Jaj, apám, jaj, anyám, szita kötő, bordakötő, nádharapó, szélharapó, Bukta Ferkó. " (Csak egy fél mondat, gondolat erejéig emlékezzünk Tamkó Sirató Károly e gyermekversekben gyökerező, a ma szülőinek is szóló „szil-szál, szalmaszál"-on lovagló Tengelecki Páljára, a palóc népköltészetben őrződött, színes játékos vagy rémisztő mesefigurárra!...) A röptéjének irányából jósló gyerekek így követték a szárnyaló ka,, B öcike, boci ke, ticabogarat merre van a vasár: ?" vagy • „Szállj el, szállj el, katicabogárka. - • ,1 Hová viszel engem? 1 Égbe, földbe, tüzes kemencébe?'"T*- '..'AI" A fürge pillangót viszont mindenáron leszállásra akarták kényszeríteni, s ha vízöntés, tócsa akad valamerre, ma is ilyenekkel csalogatják, hízelkednek neki:
