Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Varga Marianna: A turai viselet változása

Kresz Mária 1952-ben gyűjtött Sára Józsefnénál Túrán. így emlékszik vissza a sikeres tárgyvásárlásra. "Sára Józsefné azt szerette volna, hogy fehér ruhában tegyék el, erre takargatta menyasszonyi szoknyáját, a kecelét (kötényt) és a bőujjú ingvállat. Gyermekei kinevették és azt mondták, hogy úgyis feketében temetik el. így jutott arra az elhatározásra, hogy öltözetét eladja a Néprajzi Múzeum Textilgyűjteménye részére..." Az ingváll és a fehér varrott nyakba való kendő különlegesen finom gyolcsból készült. A lábszárközépig érő "menyasszonyi szoknya" 1 cm-es apró ráncokba szedett, keskeny övrészbe foglalt. A hét szélből szabott, ugyancsak apró hajtásokba szedett "kecele" beborította a szoknyát, melyet eleje közepén "bokorra kötött, zöld habos pántlikával" kötöttek meg. Az ingváll fölé fekete selyem "nagyalmás" pruszlik került "piros habos pántlikával, ezüst sújtassál" díszítve. Ez volt a legünneplőbb pruszlik, fehér varrott, nyakba való kendőhöz viselték. "Csak mikor fel voltam készülve máriáslánynak, akkor vettem rám először..." A menyasszony koszorúja két részből állott, mint a máriáslányoké. A szem fölötti részhez két darab "piros habos pántlikát" varrlak, mellyel régi szokás szerinl a szemet takarták. Ez volt a "szégyenpántlika". Ugy mondták, hogy "szégyelli magát a menyasszony, azért húzza a szemire". A nagy gonddal összeállított koszorú hátlapján kalászok voltak, ezek a házasságra való érettséget jelezték, mint Mezőkövesden. A koszorú levelei elől ugyanúgy az archoz simultak, mint Galgamácsán vagy Sióagárdon. A koszorúba tűzött és a hajba fonott cifra szalagok a szoknya aljáig értek. A koszorút és a hozzávaló szalagokat az 1940-es évekig a helybeli kereskedőktől, majd később Budapesten, a Garai piac mellett, egy művirágkészítőtől vásárolták. A koszorúkat szinte minden menyasszonynak és máriáslánynak Tóth G. Mihályné igazította ki és tette fel a fejére. A lábbeli fekete, oldalvarrott, "lagosszárú" csizma, ezt a fekete, pántos, gavallérsarkú cipő váltotta fel fehér patentharisnyával. A jászberényi szűcsöktől vásárolt, zöld selyemmel hímzett fehér ködmönöket az 1910-es évekig viselték a menyasszonyok. Az 1930-as években már csak az öregasszonyok öltölték magukra. A lányok hajviselete az 1930-as évektől egyszerűsödött, a három ágba fonott, cifraszalagos hajfonatok elmaradtak. Hajukat 4-5 ágba fonták. Ehhez az 1970-es évek végén Túrán egyedül már csak egy valaki ra-