Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Gál Gyula: Népi orvoslás a Barkó vidéken

magát. A pólyából csak 6 hónap eltelte után került ki. A bepólyált gyerek pihenőhelye a bűcsű. A szoptatás A csecsemő szoptatása nem volt időhöz, órához kötve. Ha sírt, szoptatni kellett, mert éhes. Ha az etetésre nem volt idő, akkor rongyba csavart kristálycukrot dugtak a szájába, hogy tűrjön. Szopás közben, de más alkalommal is, tilos volt a gyerek feje fölé állni, mert kancsal lesz. A megszoptatott, jóllakott baba ismét pihenni tért megszokott helyére. Ha a csecsemő álmában mosolyog, nevet, angyalokkal álmodik. A gyerek pihenőhelye csak akkor változik, ha a mezőn dolgozik az anya. Itt a búcsút a „bellőke" pótolja. Ez nem más, mint két fához, ághoz kötött hamvas (háti lepedő), amibe a gyereket teszik. Leánygyermek esetén egy-két hét eltelte után kifúrják a fülét. Először a tűt jól kiégetik, fertőtlenítik, majd a fül cimpáját átfúrják. Az átfúrt fülbe fekete selymet húznak, hogy ne heggedjen be a nyílás. A fülbe fűzött selymet naponta meg kell mozgatni, húzogatni, hogy be ne forrjon. A kifúrt fülbe a keresztszülők arany fülbevalót vásárolnak. A jóllakott csecsemő sokszor nyűgös, nyugtalan. Ilyenkor mákhéjfőzetből készült teával kell nyugtatni. Ha a gyerek erősen nyáladzik (nyálaskodik), akkor a foga jön. A fog kinövését segíteni lehet violagyökér-rágatással, amit a nyakba kötve kell a gyerek szájába dugni. Az elválasztás A szoptatási idő - különösen, ha a gyerekek nem követik gyorsan egymást - igen hosszú ideig, egy-két évig, néha három évig is eltarthat. Olyan esetről is tudunk, amikor a gyerek a sámlit (kisszék) húzta, vonszolta az anyjához, hogy üljön le, mert szopni akar („Aggyal csicsátl"). Az elválasztás nem könnyű dolog. Nem azért, mert az anya könnyen kaphat mellgyulladást, de a gyerek sem mond le egyik napról a másikra a szopásról. Gyakori eset ilyenkor az, hogy az anya elutazik otthonról távolabb élő rokonaihoz, vagy a gyereket viszik el idegen helyre, hogy elfelejtse a szopást. Ha ezt nem tették, vagy ez nem sikerült, akkor a következő módszerekhez fordultak: a mellet bekormozták, hogy féljen a gyerek; a mellbimbót bepaprikázták, vagy befokhagymázták, hogy csípje a száját; a kebelbe kefét tettek, hogy szúrja az ajakát; a kebelbe bőrkesztyűt