Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Gál Gyula: Szilvásváradi virágos kiskertek

A kiskert virágai: „aranykócs" (aranykulcs), „bazsarózsa" (pünkösdi rózsa), „bazsaikum" (bazsalikom), „csengővirág" (gyöngyvirág), fodormenta, liliom, „morzsika" (kenyérmorzsa), „mályva" (muskátli), „nyárciska" (nárcisz), rezeda, „Jézus szíve" (szívrózsa), rozmaring, „télizöld" (örökzöld növény), borostyán, „tubarózsa", „tátogó" (oroszlánszáj), tulipán, viola, orgona, „olaszbodza" (jázmin), labdarózsa s különféle rózsák. Az 1920-as években jelentek meg a falusi házak előtt a kiskertek. Az épülő új házak az úttesttől beljebb kerültek. Az ablak elé ültetett virágok felfogták az utca porát, egyben védték a házat, mert az állatok csordahajtáskor nem tudták nyalni, koptatni a falat, Most már két kiskert volt a portán: a ház előtt és a ház mögött. A ház előtti neve virágos kiskert, míg a ház mögötti a zöldséges kert nevet kapta. A kiskertet bekerítették, hogy se ember, se állat kárt ne tegyen benne. A kerítés anyaga „pacsit", palánk, léc, drót vagy kő-, illetve tégla alapú vaskerítés volt. A régi virágok mellett újak jelentek meg: árvácska, büdöske, dália, gyűszűvirág, krizantém, nefelejcs, szalmavirág, „kisaszszonypapucs" (sarkantyú), őszirózsa, japánbirs, aranyeső, s megjelennek az „ótott" rózsák. A szükséges alanyt (csipkefát) az erdőről hozzák. Az „ótó" emberek házról házra jártak, s az oltás befejeztével a gazda áldomást fizetett a végzett munkáért. Napjainkra a ház mögötti kiskert megszűnt. Összeolvadt az eddig nem művelt nagykerttel, ahonnan eltűntek a csűrök, gazdasági épületek. A család itt termeli meg gyümölcsszükségletét, sőt még piacra is jut belőle. A megművelt nagykert gyümölcsfái: alma, körte, szilva, barack, meggy, dió, ribizli, köszméte, málna. Néhány tőke szőlő vagy lugasszőlő is helyet kap a zöldségek mellett.