Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Dobosy László: Malmok a barkók vidékén

MALMOK A BARKÓK VIDÉKÉN Dobosy László A Barkóság területének földrajzi megjelölése mindig pontatlan volt. Körülhatárolása az idők folyamán változott: a vizsgálati módszer, a vizsgáló személy megítélése, véleménye alapján. Legutóbb Paládi-Kovács Attila széles körű, helyszíni vizsgálata alapján a Bükktől északnyugatra, a Sajó-Rima vonaláig terjedő dombvidéket határozta meg mint valószínűsíthető területet a Barkóság területének, mely átnyúlik Szlovákiába, a Medves vidékéig. 1979-ben a Barkóság határunkon belüli területét választottam a vízimalmok emlékeinek felkutatására. E terület folyóvizekkel viszonylag gazdagon behálózott, azonban a völgyekben csörgedező patakok vízhozama - a Hangonyt és Bán-patakot kivéve - igen csekély. Mégis az elmúlt századokban e vizek energiáját széleskörűen hasznosították. A XVIII. században a Bükk hegység északnyugati lábánál Dédesen, Szilváson, Apátfalván papírmalom, Nagyvisnyón kőtörőmalom, Tardonán, Nagyvisnyón, Sajóvárkonyban fűrészmalom is működött. Ezek természetesen kis teljesítésűek, a fűrészmalmok egy fűrészlappal dolgozók voltak. Ezek az utóbbiak a helyi lakosság szükségleteit biztosították. Kereskedelmi árut nem készítettek. A csekély vizű patakok vízi energiáját felhasználva, minden faluban működött egy vagy több lisztőrlő malom, egy falu kivételével. Ezek a falvak lakosságának gabonaőrlését biztosították. A nagyobb vízhozamú patakok mentén, az igénytől függően folyamatosan működő, a csekélyebb vizű patakok mentén szakaszosan működők voltak ezek a lisztőrlő malmok. Az utóbbiak csak akkor dolgoztak, ha elegendő mennyiségű vizet gyűjtöttek össze. Ezt vagy a patak elrekesztésével, duzzasztógát építésével, vagy a malom közelé-