Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Cs. Schwalm Edit: Szilvásvárad és környéke népművészete

lonnazsírral, hogy a fa meg ne repedjen, és hozzáfogtak a cifrázás­hoz, amit a fül áttörésével kezdtek, ezután díszítették az oldalait. Végül kanálásóval a belsejét vájták ki, közben állandóan zsírozták, hogy meg ne repedjen. Ezek a vízmerítő edények végtelen változa­tos formát mutatnak: lehetnek csésze és félgömb alakúak, kanál formájúak és hosszúkás alakú, csónakorrúak, ezeknek gyakran ki­sebb fedele is van. 15 A motívumkincs is igen gazdag. Kevés a mérta­nias díszítés, az is csak alárendelt szerepet játszik (pl. a szélek far­kasfogszerű díszítése kereteli a fő motívumot). A természetábrázo­lás a központi téma. A csanak füle legtöbbször szájában makkot tartó kos (vagy kettő egymásnak háttal), esetleg kígyó. Oldalán és fedelén a pásztor környezetének ábrázolása: mocsárfa (kocsányos tölgy), szarvas, őz, seregély, vaddisznó, nyúl, pásztor a legelésző nyájjal, esetleg virágok. Alkalmanként apró rézszögeket vertek még bele díszítésnek (pl. az állatok szemének). A fő motívumok hátterét hegyes vassal ki szokták pontozni (poncolják), hogy ezzel még jobban kiemeljék a mintát a felület síkjából. A csanakokon kívül általában domború faragással készítették még a sótartókai (asztali, falra akasztható és tarisznyában hordható sótartót egyaránt). Ezek legkedvesebb díszítőmotívuma a virág, de madár és állatábrázolás is előfordul. A dohánytartó vagy dózni, valamint az apróbb tárgyak őrzé­sére szolgáló, általában ajándéknak készült kis doboz is a sótartók­hoz hasonlóan díszített. Különlegesen szépen faragottak a képkere­tek, melyek rozmaringágas, tulipános kompozíciói az egyik legjele­sebb faragó, Berze Jani sajátos stílusteremtő egyéniségét tükrözik. A faragott tárgyak másik csoportját a vésett technikával díszí­tettek alkotják. Ez a díszítési mód régebbi, mint a domborműves faragás. Motívumkincse is a régiesebb, geometrikus. Ezt leggyak­rabban ácsolt ládáknál alkalmazták. 16 A XX. század elejétől ennél a technikánál is megjelentek a naturalisztikus motívumok. A lazán elhelyezkedő rozetták között elszórva apró virágok tűnnek fel, me­lyek fokozatosan önálló motívummá válnak, levelekkel, virágos ág­gal körbefonva. Különösen a tulipán vált kedveltté. A bevésett vo­nalak viszonylag szélesek és mélyek. 15. Bakó Ferenc 1963. 4-5. 16. Bakó Ferenc 1963. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom